Nem mindenki december 31-én zárta az évet – 7 kultúra, 7 különböző időpont
Hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy az év vége egyet jelent december utolsó napjával, ám a szilveszter, az éjféli visszaszámlálás és az újévi jókívánságok elsősorban a nyugati, keresztény hagyományokra épülő kultúrkör sajátjai. A világ számos pontján egészen más naptárak, vallások és természeti ciklusok határozzák meg, mikor zárul le az óév és mikor kezdődik az új. Van, ahol a Hold járása, máshol a napéjegyenlőség, vagy éppen vallási események jelölik ki az időhatárt.
A holdnaptárhoz igazodó újév időpontja évről évre változik, mivel a hónapokat a Hold ciklusai határozzák meg. Nyugaton leginkább kínai újévként ismert, ám Kelet-Ázsia számos országában saját hagyományrendszerrel ünneplik. Ez az időszak a családi kapcsolatok megerősítéséről szól: sokan hosszú utazásra vállalkoznak, hogy együtt köszöntsék az új évet szeretteikkel. A tűzijátékok a rossz szellemek elűzését szolgálják, az otthonok alapos kitakarítása pedig a tavasz és az új kezdet szimbóluma. A vendégek számára készített édességek mind valamilyen jókívánságot hordoznak, például egészséget vagy bőséget.
A Noruz a perzsa újév, amely a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődik, és szó szerint „új napot” jelent. Az iráni szoláris naptár első hónapját jelöli, és Közép-Ázsia számos országában ünneplik, valamint világszerte a diaszpórákban is. Az ünnep a természet újjászületését állítja középpontba: verseket mondanak, máglyák fölött ugranak át, népzene szól, az otthonokat pedig megtisztítják, hogy helyet adjanak az új kezdetnek. A Noruz egyszerre családi és közösségi ünnep, amely utcai fesztiválokkal, lakomákkal és sporteseményekkel is kiegészülhet.
A thaiföldi újév, a Songkran a Nap állatövi jegyváltásához kapcsolódik, és a buddhista naptár egyik legfontosabb eseménye. A víz központi szerepet játszik az ünnepen, mivel a megtisztulást és a korábbi év balszerencséjének lemosását jelképezi. A hagyomány szerint a fiatalabb családtagok vizet öntenek az idősebbek kezére és lábára tiszteletük jeleként. Az ünnepnek ugyanakkor látványos, utcai formája is van, amikor a városokban vízi csaták veszik kezdetüket, és helyiek, valamint turisták együtt vesznek részt a játékos rituáléban.
Az iszlám újév a Muharram hónappal kezdődik, amely az iszlám naptár első hónapja. Ez az évkezdet jóval visszafogottabb, mint sok más kultúrában, hiszen elsősorban az emlékezésről és az önvizsgálatról szól. A hónap tizedik napja, az Ásúrá különösen fontos, ekkor sokan böjtölnek, imádkoznak és családi körben emlékeznek. A szunnita és síita hagyományok eltérnek, de közös bennük a hála és az elmúlt év tanulságainak átgondolása. A Muharram jelentése „tiltott”, utalva arra, hogy ebben az időszakban a harc és az erőszak kerülendő.
Az etióp újév a helyi naptár szerint Meskerem hónap első napján kezdődik, ami a Gergely-naptárban szeptember 11-re esik. Az ünnep neve „ékszerek ajándékát” jelenti, és egy több ezer éves legendához kötik, amely Sába királynőjének hazatéréséről szól. Az Enkutatash általában egy hétig tart, és elsősorban családi esemény: sokan ilyenkor utaznak haza, hogy közösen ünnepeljenek. Az újév egybeesik az esős évszak végével, amikor sárga virágok borítják a vidéket, ami különleges hangulatot ad az ünnepnek.
A zsidó újévet a héber naptár Tisri hónapjának első és második napján ünneplik. Neve szó szerint „az év fejét” jelenti, és elsősorban az önvizsgálat időszaka. Ilyenkor az emberek számot vetnek az elmúlt év tetteivel, igyekeznek jóvátenni hibáikat, és megbocsátani másoknak. A rituálék egyik központi eleme a sófár, vagyis a kos kürtjéből készült hangszer megszólaltatása, amely a lelki megújulásra hív. Az ünnepi asztalon jelképes ételek kapnak helyet, például gránátalma, amely a jócselekedetekben gazdag új évet szimbolizálja. A napok nagy része zsinagógában vagy családi körben telik.
A Diwali a hindu hagyományokhoz kötődő fényünnep, amely az új kezdet és a sötétség feletti győzelem jelképe. A holdnaptár szerint az újhold idején tartják, általában október és november között. Az ünnep során az otthonokat kitakarítják és feldíszítik, mécsesek és lámpások világítják meg az utcákat. A cél az, hogy méltó módon fogadják a jólét és szerencse istennőjét. A családi látogatások, közös étkezések és imák legalább olyan fontosak, mint a látványos tűzijátékok.
(Forrás: National Geographic)
Olvasd el ezt is!