Melyik országban ünneplik először és utoljára az újévet? A válasz elég bonyolult
Elsőre egyszerűnek tűnik a kérdés: a Föld forog, az idő halad, így valahol mindig korábban, máshol később köszönt be az újév. A valóságban azonban az időpontot nem kizárólag a Föld mozgása határozza meg, hanem egy sor emberi döntés, politikai és gazdasági szempont is. A kulcs az úgynevezett nemzetközi dátumválasztó vonal, amely a Csendes-óceánon húzódik, nagyjából a 180. hosszúsági kör mentén, de korántsem egyenes vonalban.
A dátumválasztó vonalat 1884-ben vezették be, amikor a vasút és a nemzetközi hajózás fejlődése miatt szükség lett egy egységes rendszerre. Ez a képzeletebeli vonal nem az órát, hanem magát a dátumot választja el: egyik oldalán már új nap van, a másikon még az előző tart. Ennek következménye, hogy a vonal cikcakkos pályát követ, kikerül szigetcsoportokat és államokat, amelyeknek nem volt érdekük változtatni a naptárukon – írja a National Geographic.
Az új évet elsőként a Kiribati Köztársasághoz tartozó Kiritimati-sziget és néhány környező, jórészt lakatlan atoll köszönti. Ezek a szigetek földrajzilag nagyjából Hawaii hosszúsági körén helyezkednek el, mégis egy teljes nappal korábban ünnepelnek. Ez nem mindig volt így: Kiribati területét korábban kettévágta a dátumválasztó vonal, ami azt jelentette, hogy az ország keleti és nyugati részén más nap volt. 1995-ben a kormány úgy döntött, „áthelyezi” a vonalat, hogy a sziget naptára egységes legyen.
Az újévet utoljára a Niue és az Amerikai Szamoa szigetein ünneplik, szintén a Csendes-óceán déli részén, Kiribati közelében, csak épp a vonal másik oldalán. Technikailag még később ér véget az év a Baker-szigeten és a Howland-szigeten, amelyek amerikai fennhatóság alatt állnak, de lakatlanok, így az „utolsó ünneplés” címét inkább elméleti értelemben viselik. Érdekes mellékszál, hogy a független Szamoa 2011-ig szintén az utolsók között volt, ám kereskedelmi okokból átlépett a dátumválasztó vonal másik oldalára, hogy időben közelebb kerüljön Ausztráliához és Új-Zélandhoz. Egyetlen döntéssel az utolsókból az elsők közé váltott.
A furcsaságok azonban nem érnek véget a dátumválasztó vonalnál. A világon jelenleg 38 különböző helyi idő van érvényben, és nem mindegyik tér el egy egész órával az UTC-től. Egyes országok félórás vagy akár negyedórás eltérést is használnak, ami tovább bonyolítja az időszámítást. Kína például hatalmas területe ellenére egyetlen hivatalos időzónát alkalmaz, a pekingi időt. Az ország nyugati részén élők ezért a gyakorlatban gyakran „két idő szerint” élnek: hivatalosan Pekinghez igazodnak, a mindennapjaikban viszont egy informális, helyi időt követnek.
Az idő relativitását talán az Antarktisz mutatja meg a legjobban. Bár elméletben minden időzóna áthalad rajta, a kutatóállomások egyszerűen az őket fenntartó ország idejét használják. Ott, ahol fél évig nappal van, majd fél évig éjszaka, az óra inkább praktikus megállapodás, mint valódi természeti iránytű.
Olvasd el ezt is!