A hadzák, más néven hadzabék Tanzánia északi részén, az Eyasi-tó környékén élnek. Közösségük létszámát nagyjából 1000-1500 főre becsülik, közülük azonban már csak néhány százan támaszkodnak elsősorban a vadászatra és a gyűjtögetésre. A hagyományos életmódot folytató csoportok tagjai alaposan ismerik a szavanna állatvilágát és növényeit. A férfiak többnyire íjakkal és nyilakkal vadásznak, míg a nők jelentős szerepet vállalnak az ehető gumók, gyökerek és termések összegyűjtésében. Táplálkozásukban a hús mellett a baobabfa termése, a vadon gyűjtött méz és különféle növényi élelmiszerek is fontos helyet foglalnak el.
A vadászat során a hadzák kisebb madarakat és nagyobb emlősöket is elejtenek. A pávián az egyik olyan zsákmányállat, amelynek húsát szívesen fogyasztják. A páviánvadászat ugyanakkor kockázatos. Az erős állkapcsú, gyorsan mozgó főemlősök sérüléseket okozhatnak, a vadászoknak pedig gyakran sűrű növényzetben kell követniük őket. Az elejtett állatot gyakran már a vadászat helyszínén feldarabolják, és bizonyos részeit ott helyben, nyílt tűzön megsütik. A hús egy részét visszaviszik a táborba, ahol azokkal is megosztják, akik nem vettek részt a vadászaton.
A pávián bizonyos testrészeit különösen nagyra értékelik: az állat mancsain található vastag, párnás bőrfelületek kifejezetten keresett falatnak számítanak, de a vadászok a fej húsát, a szemeket és más részeket is elfogyasztják. A közös étkezésnek jelentős társadalmi szerepe is van. A nagyobb zsákmány megosztása hozzájárul ahhoz, hogy azokon a napokon is jusson élelem mindenkinek, amikor a vadászat kevésbé sikeres.

A hadzák saját nyelvet beszélnek, amely jellegzetes csettintő hangokat is tartalmaz. A hadzane különálló nyelvnek számít, és nincs bizonyított rokonsága más ma ismert nyelvekkel. Hagyományos társadalmi szervezetükre a viszonylagos egyenlőség és a közösségi döntéshozatal jellemző. A kutatások szerint az élelem megosztása különösen fontos szerepet tölt be mindennapjaikban.
Életmódjuk azonban komoly kihívások elé néz. A mezőgazdasági területek és a legelők terjeszkedése miatt egyre kevesebb hely marad a vadászatra, a turizmus pedig szintén átalakítja a helyi közösségek életét. A földterületek elvesztése különösen súlyos probléma, mert a vadon élő állatok mozgása és a növényi táplálék elérhetősége közvetlenül befolyásolja a megélhetésüket. A hadzák kultúrája ezért ma már a hagyományok megőrzéséről és a változó körülményekhez való alkalmazkodásról is szól.
Olvasd el ezt is!
