Közel három évvel és több hatalmas tűzzel később minden eddiginél aggasztóbb, hogy milyen elképesztően nagy, változatos és messzire ható következményei lehetnek az erdőtüzek füstjének.
Az ausztráliai Black Summer bozóttüzek során hatalmas vadonok és állatok milliárdjainak élete vált hamuvá és füstté. A keletkezett köd megfojtotta a nagyvárosokat, halálos egészségügyi vészhelyzeteket idézett elő, és barna színűvé változtatta a távoli gleccsereket. Most a kutatók közvetlenül nyomon követték, hogy az elégetett biomassza egy része hogyan járult hozzá a sztratoszféra három évtized óta legnagyobb mértékű felmelegedéséhez, és hogyan rontotta el az antarktiszi ózonlyukat is.
Az Exeteri Egyetem statisztikusai műholdas adatokat és az aeroszol viselkedésének felszíni megfigyeléseit számítógépes modellekben kombinálva képesek voltak kimutatni a füstöt, amint az magasan a bolygónk légkörében lebegett. A tüzek több mint 5,8 millió hektárt emésztettek fel, és olyan intenzív tombolással tomboltak, hogy saját időjárási rendszereket alakítottak ki, köztük napokig tartó füsttel teli zivatarokat (pirocumulonimbus). A kutatók magyarázata szerint ezek a rendszerek és örvényeik a füstöt rendkívül nagy magasságokba pumpálták, a Nap sugarai pedig a sötét részecskéket felmelegítették, és az úgynevezett önfelszállási folyamat során tovább emelkedtek.
Az első, 2019. december 31-én észlelt örvény 16 kilométeres magasságot ért el. Majd egy másik, 2020. január 12-i füstfelhőt végül 35 kilométeres magasságig - jóval a sztratoszféráig - észleltek, és akár 2 hónapig is fennmaradt. Egy hónap alatt az aeroszolfelhő a Csendes-óceán déli részén sodródott, és a sztratoszférában a CALIOP (NASA műszere), valamint a Dél-Amerika déli csücskéből működő felszíni lidarok és napfény-fotométerek egyértelműen észlelték, írja a kutatócsoport a tanulmányában.
Ebben az időszakban a sztratoszférában hirtelen 0,7 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés következett be. Az anomális hőmérséklet négy hónapig fennállt, és a kutatók éghajlati modellezése kimutatta, hogy a hőmérséklet nem magyarázható a műholdak által a sztratoszférában észlelt 0,81 teragrammnyi füstrészecske bejuttatása nélkül. Ez volt a legnagyobb hőmérséklet-kiugrás a Föld sztratoszférájában a Pinatubo vulkán 1991-es kitörése óta - jegyzi meg Damany-Pearce és csapata. Míg a bolygó felszíne mintegy fél Celsius-fokkal lehűlt a napfényt elzáró diffúz részecskefelhőknek köszönhetően, addig a sztratoszférában lévő részecskék infravörös sugárzás elnyelése miatt a légkörnek ez a rétege valójában jelentősen felmelegedett.
A vulkánokból származó aeroszolok, amelyek az ilyen kitörések során kerülnek a légkörbe, szintén jól ismertek arról, hogy csökkentik az ózonréteget, és a legújabb tanulmányok szerint az erdőtüzekből származó részecskék is képesek erre. A füstrészecskék felszínén lejátszódó kémiai reakciók elhasználják az ózonmolekulákat. A kutatók tehát feltérképezték az ózon függőleges eloszlását a déli féltekén 2020-ban, és újabb bizonyítékokat találtak erre a füst okozta ózoncsökkenésre. A füstrészecskék végül megnövelték az Antarktisz feletti ózonlyuk időtartamát, és megzavarták az antarktiszi sarki örvényt, amely általában tavasz vége felé kezd lebomlani.
Az antarktiszi ózonlyuk 2020-ban közel rekordszintet ért el, és most már tudjuk, miért. Az új kutatásból kiderült, hogy ezek a füst okozta változások aztán a sarki örvény erősödésével a hőmérsékletre is hatással voltak. Ez vezetett a déli félteke szokatlanul hűvös 2020-as tavaszához. Eközben a Föld felszínéhez közelebb a problémás füstrészecskékből több lebegett az óceán felett és hullott a tengerbe, táplálkozási és szaporodási őrületre sarkallva a planktonokat, ami e mikroorganizmusok fojtogató virágzását hozta létre, amelyek nagyobbak voltak, mint a füst származási kontinense.
(Forrás: ScienceAlert)
