
Sírkövek között piknikeztek a korai vidámparkok látogatói
A 19. század végén a családi program egészen mást jelentett, mint ma: villamosozás a város szélére, néhány kör a hullámvasúton, aztán piknik a sírkövek között. Furcsán hangzik, de sokak számára ez volt a tökéletes vasárnap.
A modern vidámparkok éppen akkor kezdtek terjedni, amikor a munkások életében rendszeressé vált a szabadidő. Bár a világ legrégebbi, ma is működő szórakoztatóparkjának a dániai Bakkent tartják, a nagyszabású, állandó vidámparkok az 1800-as évek végén váltak igazán népszerűvé. New Yorkban Coney Island óriáskerekekkel, hullámvasutakkal és más látványosságokkal kínált menekülést a hétköznapokból. Érdekes, hogy a helyszínt sok esetben maga a villamosvonal jelölte ki.
Az amerikai közlekedési társaságok hétvégén és esténként kevesebb utast szállítottak, ezért igyekeztek vonzó célpontokat létrehozni a villamos- és vasútvonalak végén. A vidámparkok egyszerre növelték a jegyeladásokat és kínáltak könnyen elérhető kikapcsolódást a városlakóknak. A végállomások környékén ráadásul nagy, olcsó telkeket lehetett találni. Ezek a területek többnyire nem tartoztak a város legkapósabb részei közé: mocsarak, gyárak, elhagyott földek és temetők feküdtek rajtuk vagy a közvetlen közelükben. Coney Island is egy elszigetelt, mocsaras területen fejlődött szórakoztatónegyeddé. A földet sokáig alkalmatlannak tartották az előkelőbb beépítésre, olcsó látványosságokhoz és tömeges szórakozáshoz viszont éppen megfelelt.

Néhány vidámpark nem egyszerűen temető mellé épült, hanem egykori temetkezési területet is elfoglalt. Queensben például egy park olyan birtokon jött létre, ahol egy 17. századi telepes család saját temetkezési helye állt. A területet később bérbe adták, a megmaradt sírok köré pedig hullámvasutat és tánctermet emeltek. Korabeli beszámolók szerint a látogatók a sírkövek között fogyasztották el az ebédjüket, az egykori kúria megmaradt alapköveit pedig rögtönzött asztalként használták.
A sírkert és a vidámpark közelsége azért sem számított annyira meghökkentőnek, mert a 19. századi temetők társadalmi szerepe jelentősen eltért a maitól. Ahogy a Mental Floss is írja, a városok peremén kialakított nagy kerttemetőket széles sétányokkal, fákkal és gondozott zöldfelületekkel tervezték meg. Az emberek sétálni, találkozni és piknikezni is jártak ezekre a helyekre, amelyek részben a későbbi közparkok előképeivé váltak. A zsúfolt, gyakran egészségtelen belvárosi temetők helyett a tervezők olyan nyugodt környezetet akartak létrehozni, ahol a látogatók a természetben időzhettek.
A temetők és a szórakoztatás kapcsolata később sem tűnt el teljesen. A Los Angeles közelében található Forest Lawn temetőt 1906-ban alapították, 1917-től pedig tematikus részekkel, monumentális szobrokkal és látványos díszletekkel alakították át. A hely koncepciója több szempontból is megelőlegezte a későbbi tematikus parkokat. Napjainkban például a New York-i Green-Wood Cemetery és a Hollywood Forever Cemetery filmvetítéseknek, koncerteknek és kulturális rendezvényeknek ad otthont. A vidámparkok közben a másik irányból közelítenek: a Disney Haunted Mansion nevű attrakciójától kezdve számos játék és díszlet épít a temetők, szellemek és kísértethistóriák látványvilágára.
Olvasd el ezt is!