Budapest népsűrűségének 15-szöröse: ilyen volt a világ legzsúfoltabb városrésze

A Kowloon Walled City nem klasszikus értelemben vett város volt, inkább egy összenőtt, önálló életet élő épülettömb. A terület nagyjából négy futballpályányi méretű volt, mégis több tízezer ember lakott rajta. A különálló házak az évtizedek során szó szerint egymásra nőttek: az alsó szintekből többszintes lakóépületek lettek, amelyek végül egyetlen, sötét, labirintusszerű városszövetté álltak össze. A külső falak mentén élők még láthatták a napfényt, a belső részekben azonban sok lakás soha nem kapott természetes világítást.

A város rendkívüli zsúfoltságának oka nem pusztán a népességnövekedés volt, hanem egy különös jogi helyzet. Kowloon egykori kínai katonai erődként indult, majd a 19. század végén olyan kivételt képezett a brit–kínai megállapodásokban, amelynek következtében sem a brit gyarmati hatóságok, sem a kínai állam nem gyakorolt tényleges ellenőrzést felette. Ez a jogi vákuum évtizedeken át fennmaradt, és teret adott egy sajátos, szabályozatlan város kialakulásának. A második világháború után Hongkongba menekülők tömegei érkeztek Kínából, olcsó lakhatást keresve. Kowloon falai között nem voltak építési előírások, nem érvényesültek városrendezési szabályok, így a terület egyre sűrűbben beépült. Az egyetlen valódi korlátot a közeli Kai Tak repülőtér jelentette: a leszálló gépek miatt az épületek magassága nagyjából tizennégy emeletben maximalizálódott. Ennek következtében a város nem felfelé, hanem oldalirányban sűrűsödött tovább.

Az életkörülmények rendkívül nehezek voltak. Sok lakásnak nem volt ablaka, a szellőzés hiányos volt, a hulladékkezelés gyakorlatilag nem létezett. A tiszta vízhez néhány közös csap biztosított hozzáférést, az áramot pedig gyakran illegális bekötésekkel oldották meg. A levegőt műhelyek, kis gyárak és konyhák füstje terhelte, miközben a szűk folyosókon állandó félhomály uralkodott.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a környéket a káosz uralta. A városban működtek üzletek, rendelők, iskolák, vallási közösségek, és egyfajta belső rend is kialakult. Olyan szakmák találtak itt menedéket, amelyek máshol nem működhettek legálisan, például képesítésük miatt el nem ismert fogorvosok vagy kisebb műhelyek. A szervezett bűnözés jelen volt, de a mindennapi életet nem kizárólag ez határozta meg. A lakók saját közösségi megoldásokat dolgoztak ki ott, ahol az állam teljesen hiányzott.

A város sorsa végül geopolitikai okokból pecsételődött meg. A Hongkong jövőjéről szóló brit–kínai megállapodás részeként a felek a nyolcvanas években úgy döntöttek, hogy a Kowloon Walled City-t felszámolják. A lakókat kiköltöztették, az épületeket 1993-ban megkezdték lebontani, és néhány év alatt eltűnt a világ egyik legkülönösebb városi képződménye.