A tünetek után már nincs visszaút: ezért rettegett betegség a veszettség
Egy kanadai családi nyaralás tragédiával végződött, miután egy 11 éves fiú veszettségben meghalt. A gyereken nem látszott harapás vagy karmolás, ezért a család eleinte nem fordult orvoshoz. Az eset arra figyelmeztet, hogy bár a veszettség ritka, a tünetek megjelenése után szinte mindig halállal végződik.
A Live Science beszámolója szerint a fiú még 2024-ben nyaralt a szüleivel Észak-Ontarióban, amikor egy éjszaka arra ébredt, hogy egy denevér fekszik az orrán és a száján. Az apja egy főzőedénnyel befogta az állatot, majd kiengedte a szabadba. Mivel a gyerek testén nem volt látható sérülés, és a denevér sem tűnt agresszívnek, a család nem kért azonnal orvosi segítséget.
A következő 19 napban sem jelentkeztek tünetek. Ezután a fiú bizsergést, zsibbadást és duzzanatot érzett az arca jobb oldalán. Kórházba került, ahol észrevették, hogy pulzusa és fehérvérsejtszáma magasabb volt a normálisnál. Másnap tovább romlott az állapota: érzéskiesés alakult ki az arca jobb felén, beszéde zavarttá vált, majd láz, zavartság, hallucinációk, nyelési nehézség és fokozott nyáltermelés jelentkezett.
A gyereket a hamiltoni McMaster Children’s Hospital intenzív osztályán kezelték, ahol négy nap után igazolták a veszettséget. Öt nap elteltével már hiányoztak az agytörzsi reflexei, ami az agytörzs működésének teljes elvesztését jelezte. Tizenhét nappal a kórházi felvétel után, a család és az orvosok egyeztetését követően lekapcsolták az életfenntartó gépekről.
A veszettség vírusos, állatról emberre terjedő betegség, amely az emlősök központi idegrendszerét támadja meg. A vírus többnyire a fertőzött állat harapásával, karmolásával vagy nyálával terjed, például ha az sérült bőrrel vagy a nyálkahártyával érintkezik. Világszerte a kutyákhoz köthető a legtöbb emberi veszettségeset, Észak-Amerikában azonban a denevérek, mosómedvék, rókák és bűzösborzok is fontos vírushordozók. A denevérek különösen kockázatosak, mert a harapásuk vagy karmolásuk nagyon apró lehet, így könnyen észrevétlen marad.
A betegség lappangási ideje azért különösen veszélyes, mert a vírus ez idő alatt az idegrendszeren keresztül az agyig is eljuthat. A fertőzött ember tehát sokáig tünetmentes lehet, a lappangási idő pedig napoktól hetekig, bizonyos esetekben hónapokig is tarthat. Amikor azonban megjelennek a klinikai tünetek, a veszettség szinte biztosan halálos kimenettel jár.
A Boehringer Ingelheim az első tünetek közé sorolja a fejfájást, lázat, rossz közérzetet, szorongást, valamint bizsergést vagy viszketést a harapás vagy érintkezés helyén. Később idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki, például zavartság, hallucinációk, görcsök, fény- és hangérzékenység, nyelési nehézség, túlzott nyáltermelés és víziszony, vagyis fájdalmas görcs már a víz látványára vagy érintésére is.
A már említett tragédia azért is megrázó, mert a veszettség megfelelő időben történő észlelés után megelőzhető. A posztexpozíciós profilaxis, vagyis az érintkezés utáni megelőző kezelés sebellátásból, veszettség elleni immunglobulinból és több adag vakcinából állhat. Ha a kezelést a tünetek megjelenése előtt elkezdik, szinte biztosan megakadályozható a betegség kialakulása.
Ha valakit megharap vagy megkarmol egy gyanús állat, az első lépés az alapos sebmosás: a sebet bő vízzel és szappannal körülbelül 15 percig kell tisztítani, majd mielőbb orvoshoz kell fordulni. Denevérrel való közvetlen érintkezés után akkor is orvosi segítségre van szükség, ha a bőrön semmi nem látszik. Különösen fontos ez alvó ember, kisgyermek, zavart tudatállapotú vagy ittas személy esetén, mert ilyenkor nem lehet biztosan kizárni a harapást sem.
A veszettség egyébként rendkívül ritka: az Egyesült Államokban évente kevesebb mint tíz halálesetet jelentenek, Kanadában pedig 1924 óta mindössze 28 emberi halálesetet tartanak számon. Korábban mi is írtunk egy érdekes kutatásról, amely szerint bizonyos összehasonlításokban még az aszteroida-becsapódás okozta halálozás esélye is nagyobbnak tűnhet, mint a veszettségé. Globálisan azonban a betegség továbbra is súlyos közegészségügyi probléma: a WHO becslése szerint évente körülbelül 59 ezren halnak meg a fertőzésben, főként Ázsiában és Afrikában, ahol a kutyák oltása és az érintkezés utáni kezelés nem mindenhol elérhető.
Olvasd el ezt is!