A testünk annyira bonyolult, hogy még a legéletfontosságúbb és legjobban tanulmányozott rendszerek is tartogatnak meglepetéseket.
A vérnek nemcsak egy, hanem kétféle sejtes eredete is lehet az emlősök testének kialakulásában - derült ki egy egereken végzett vizsgálatból. Történelmileg az emberek azt hitték, hogy a vérünk nagy része nagyon kis számú sejtből származik, amelyek végül vérőssejtekké, más néven vérképző őssejtekké válnak, magyarázzák a kutatásról készült tanulmányban.
Meglepődtek a kutatók, hogy a progenitorsejtek egy másik csoportját is megtalálták, amelyek nem őssejtekből származnak. Ezek alkotják a legtöbb vért a magzati életben egészen a fiatal felnőttkorig, majd fokozatosan csökkenni kezdenek. Ezeket a sejteket embrionális multipotens progenitoroknak (eMPP-k) nevezik. A vérképző őssejtek a korai fejlődés során az artériákat bélelő sejtekből alakulnak ki.
Korábban úgy gondolták, hogy az eMPP-k valamikor a fejlődés korai szakaszában leválnak a vérképző őssejtekről. Egy nemrégiben kifejlesztett genetikai vonalkódolási stratégia segítségével nyomon tudták követni az osztódó sejteket, és megállapították, hogy a vérképző őssejtek és az eMPP-k ugyanabból a bélésből alakultak ki.
Ehhez a kutatók könnyen kimutatható DNS-szekvenciák darabkáit illesztették be az egérsejtek genomjának egy olyan helyére, amely minden sejtes leszármazottjuknak továbbadódik. Ez lehetővé tette számukra, hogy nyomon kövessék az összes célsejtjük eredetét, és kiderült, hogy az eMPP-k a fejlődő egerek legtöbb nyiroksejtjéért (a fehérvérsejtek egy bizonyos típusa) felelős sejtekre osztódtak. Úgy tűnik, hogy ezek az eMPP-sejtek számos immunvérsejt, köztük a fehérvérsejtek (B- és T-sejtek) anyja.
Bár a vérképző őssejtek is képesek ezeket az immunsejteket előállítani, de sokkal korlátozottabb módon teszik ezt. Hajlamosak több olyan sejtet termelni, amelyek a vér megakariocita részeihez vezetnek - olyan sejtekhez, amelyek a véralvadáshoz szükséges összetevőket állítják elő. Ráadásul úgy tűnik, hogy az eMPP-k hozzájárulása a vérellátáshoz idővel csökken, ami magyarázatot adhat arra a régóta fennálló rejtélyre, hogy miért gyengül az immunrendszerünk az életkor előrehaladtával.
A kutatócsapat azt is tesztelte, hogy ez az új tudás hogyan javíthatná a csontvelő-átültetéseket, és azt találták, hogy az eMPP-átültetések nem túl tartósak az egerekben. Mindez persze csak akkor érvényesül, ha az eredmények az embereknél is hasonlóak. A fejlődési útvonalak nem mindig érvényesek a különböző emlősfajokban. A kutatócsoport most ezeket a vérsejtanyákat vizsgálja embereken, és reméli, hogy eredményeik új kezelésekhez vezetnek majd az öregedő immunrendszer erősítésére.
(Forrás: ScienceAlert)
