A James Webb űrteleszkóp (JWST) számos veszélyes kozmikus jelenséget fog tanulmányozni, amelyek ismerete segíthet az emberiség megmentésében.
Egy végzetes aszteroida okozta a (nem őslénytani) dinoszauruszok pusztulását 65 millió évvel ezelőtt. De ez nem egy elszigetelt esemény volt. Bolygónk múltjának számos tömeges kihalását meteoritbecsapódások okozták, és ez ma is egyértelmű és jelenvaló veszélyt jelent. 2013-ban a cseljabinszki meteoroid, amely akkora volt, mint egy hatemeletes épület, Oroszország felett tört szét, és egy nukleárisnál is erősebb robbanást okozott. Alig egy évszázaddal korábban a Tunguska meteoroid Szibéria felett robbant fel, és 2150 négyzetkilométeres területen 80 millió fát tett a földdel egyenlővé.
A Föld történetének legnagyobb becsapódási eseménye nem sokkal bolygónk kialakulása után következett be, amikor egy Mars méretű égitesttel ütközött. Ennek következtében létrejött a Föld holdja és a felszínen hosszú ideig tartó magmaóceánok, amelyek egy időre lakhatatlanná tették bolygónkat. Az aszteroidák becsapódásai olyan események sorozatát okozhatják, amelyek kioltják az életet. A dinoszauruszok kihalása esetében a kezdeti gyilkos mechanizmus a napfényt blokkoló részecskék légkörbe történő kilövellése volt, ami megakadályozta a fotoszintézist, és a növények nagyarányú kipusztulásához vezetett. Ezt követően a nagy erejű becsapódást követően táplálékhiány és drasztikus éghajlati változások következtek be, ami a növényekre közvetlenül vagy közvetve táplálékként támaszkodó állatok kihalását okozta.
Az aszteroidák aligha jelentik az egyetlen veszélyt az űrből. A szupernóva-robbanásokat összefüggésbe hozták egy mindössze 2,6 millió évvel ezelőtti kisebb tömeges kihalással és a késő devon kori tömeges kihalással, amely körülbelül 350 millió évvel ezelőtt a bolygónkon élő fajok háromnegyedének elpusztulásával járt. A közeli szupernóva-robbanások a Föld légkörének sugárzással történő elhalása révén pusztítják el a Földet, ami elpusztítja a minket védő ózonréteget. Szerencsére a legközelebbi csillag, amelyet a közeljövőben szupernóva veszély fenyeget, a 640 fényévre lévő Betelgeuse. A késő-devoni szupernóva mindössze 65 fényévre volt tőlünk.
Még nagyobb katasztrófát okozna, ha a Föld egy hatalmas csillag robbanásából vagy két neutroncsillag ütközéséből származó gammakitörés keskeny sugárnyalábjába kerülne. A gammakitörések szinte elképzelhetetlen mennyiségű energiát termelnek, és sokkal távolabbról is képesek ölni. Egy ilyen kataklizmát javasoltak a 450 millió évvel ezelőtti ordovícium-sziluriai tömeges kihalás okaként, amely a földi állatvilág felét elpusztította. A Wolf-Rayet csillagok, amelyek legalább hússzor akkora tömegűek, mint a mi Napunk, képesek gammakitörések kibocsátására. Az egyik ilyen csillag, a WR-104 a Gamma Velorum rendszerben, 800 fényévre van tőlünk. Ez elég biztonságosnak tűnik, de lehet, hogy mégsem az, mivel a csillag forgástengelye többé-kevésbé a mi irányunkba mutat. Egy gammakitörés fénysebességgel közeledhet felénk, és nem lenne figyelmeztető időnk.
Most pedig jöjjön a jó hír. A nemrégiben felbocsátott James Webb Űrteleszkóp (JWST) segíthet abban, hogy időben felismerjünk néhány ilyen kozmikus fenyegetést. A JWST egyik fő célja a más csillagok körül keringő bolygók leképezése, de a saját Naprendszerünkben található kis égitestek, például aszteroidák és üstökösök megfigyelésére is képes lesz. A teleszkóp még az üzembe helyezés időszakában is követett egy aszteroidát (Tenzing 6841) - ez az első alkalom, hogy egy űrobszervatórium képes volt erre. A JWST egyik korai megfigyelési programja a Wolf-Rayet (WR) csillagokkal és azzal foglalkozik, hogy ezek hogyan hatnak a csillagközi közegben lévő porra. Ez elvezethet annak jobb megértéséhez, hogy ezek az objektumok mikor produkálhatnak gammakitöréseket.
Azonban még ha a JWST bizonyos űrveszélyek riasztórendszereként is működik, egyes csapások alig vagy egyáltalán nem adnának figyelmeztetést. Tekintettel arra, hogy sokkal több "kóbor bolygó" lehet odakint, mint csillagokhoz kötött bolygó, egy ilyen egy napon keresztezheti az utunkat. Akárcsak egy neutroncsillag vagy egy fekete lyuk, ami az egész naprendszerünkre nézve végzetes lenne. Még csak nem is kellene közvetlenül eltalálnia minket. Az aszteroidaöv vagy az Oort-felhő pályáinak instabilizálódásával számtalan aszteroidát vagy üstököst lökne felénk. A végső megoldás ezekre a kozmikus fenyegetésekre, ha a távoli jövőben is fenn akarunk maradni, az, hogy többbolygós fajjá válunk. Addig is, legalább figyeljük az odakint fenyegető veszélyeket. Nem akarjuk úgy végezni, mint a dinoszauruszok.
(Forrás: BigThink)
