A Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az Uránusz 27 ismert holdja közül egy vagy két holdján is folyékony óceánok lehetnek a szikla- és jégkéreg alatt, írja a ScienceAlert. Az Ariel és a Miranda nevű holdakon a tanulmány szerint a két vélt vízforrás óceáni fúvókákból törhet elő a világűrbe.
Ez is érdekelhet: Ezért tér el egymástól a Uránusz és a Neptunusz színe
Az adatok a Voyager-2 küldetésből származnak, amely közel 40 évvel ezelőtt repült el a bolygó mellett. Ráadásul ez volt az egyetlen űreszköz, amely valaha is elrepült a bolygó mellett. A mostani felfedezés a kutatók szerint kiváló érveket szolgáltatnak arra, hogy a NASA egy újabb szondát küldjön az Uránuszra.
Amikor a Voyager-2 1986-ban elrepült az Uránusz mellett, az űreszköz műszerei töltött részecskéket észlelt, amelyek az uráni magnetoszféra bizonyos régióiban megrekedtek, miközben ezeknek a részecskéknek szét kellett volna terjedniük; mégis az egyenlítőre korlátozódtak, közel a Miranda és az Ariel pályájához.
Akkoriban a tudósok úgy vélték, hogy mindez arra utal, hogy az Uránusz mágneses mezejében egy forrásból, például egy szubviharból származó energikus elektronok injektálódtak be. Közelebbről megvizsgálva azonban a kutatók azt találták, hogy az elektronok nem mutatják az elvárt jellemzőket.
Egyelőre azonban csak egy adathalmaz áll a kutatók rendelkezésére, így félig a sötétben tapogatóznak. Emiatt a bolygókutatók egyre hangosabban követelik, hogy az Uránuszhoz, esetleg a Neptunuszhoz is, külön missziót indítsanak, hiszen a Naptól számítva hetedik és nyolcadik bolygókról még mindig keveset tudni.
Erről korábban itt írtunk részletesen: Vezető tudósok arra kérik a NASA-t, hogy kezdjék el vizsgálni az Uránuszt
