Egyetlen harapás: így került egy T. rex foga egy másik dinoszaurusz koponyájába
Ritkán fordul elő, hogy egy fosszília egyértelmű nyomot hagyjon egy több tízmillió évvel ezelőtti összecsapásról. A Montana State University múzeumában, a Museum of the Rockies-ban azonban őriznek egy csaknem teljes Edmontosaurus-koponyát, amelybe egy Tyrannosaurus foga ékelődött. Harapásnyomok csontokon viszonylag gyakran előkerülnek, de beágyazódott fogat találni kifejezetten ritka, és a kutatók szerint épp ez adja a lelet valódi értékét.
Taia Wyenberg-Henzler, az Albertai Egyetem doktorandusza úgy fogalmazott: egy ilyen lelet példa nélkülinek számít a kréta korból. A csontban ragadt fog nemcsak azt mutatja meg, hogy kit haraptak meg, hanem azt is, hogy ki volt a harapó fél. A koponyát több mint húsz éve találták meg Montana keleti részén, a Hell Creek környékén, és bár régóta gyűjteményben van, a most készült új elemzés tette igazán beszédessé – írja az IFLScience.
Wyenberg-Henzler és a múzeum paleontológiai kurátora, John Scannella CT-vizsgálatokat használt, hogy megmérjék, milyen mélyre hatolt a fog, és mekkora erő kellett ahhoz, hogy beletörjön a csontba. A fog eredetét úgy is ellenőrizték, hogy összevetették a formációból ismert többi foggal, és arra jutottak: a fog valóban egy Tyrannosaurustól származik.
A koponyán nincs gyógyulásra utaló nyom a fog körül. Ez két lehetőséget hagy nyitva: az állat már halott volt, amikor beleharaptak, vagy épp ez a harapás járulhatott hozzá a halálához. A kérdés azért sem mellékes, mert régóta vita tárgya, hogyan jutott táplálékhoz a Tyrannosaurus rex. A száz évnél is régebbi elképzelések között szerepel az is, hogy inkább dögevő volt, mint vadász. A mai álláspont azonban inkább az, hogy mindkét stratégiát használhatta: vadászott is, de ha friss tetemet talált, azt is felfalta.
Wyenberg-Henzler szerint a fog elhelyezkedése, vagyis az, hogy az orr tájékán akadt meg, inkább azt sugallja: a két állat farkasszemet nézett egymással, mielőtt egymásnak estek volna. Ráadásul ahhoz, hogy a fog beletörjön a koponyába, akkora erőt kellett kifejteni, ami szinte biztosan halálos kimenetelűvé tette a küzdelmet.
A tanulmány a PeerJ folyóiratban jelent meg.
Olvasd el ezt is!