Csak kevesen ismerik a tetanusz tüneteit: ezért lehet még ma is halálos
A tetanuszt legtöbbször rozsdás szögekhez kapcsoljuk, pedig az igazság az, hogy a betegséget okozó baktérium egyéb tényezők révén is a szervezetünkbe kerülhet. Ma már hatékony módszerek léteznek a megelőzésre és a kezelésre is, enélkül azonban a tetanusz továbbra is halálos lehet.
A tetanusz egyik legkorábbi leírása az 5. századból származik. Hippokratész ókori görög orvos feljegyzései egy súlyosan beteg hajóskapitány tüneteiről számoltak be, akinek állkapcsa görcsösen összezárult, nyakának és gerincének izmai pedig megfeszültek. A betegséget akkor még nem tudták kezelni, a férfi pedig hat nappal később meghalt.
Ma már jóval többet tudunk a tetanuszról: a Clostridium tetani baktérium okozza, amely vágásokon és sérüléseken keresztül jut be a szervezetbe. Leggyakrabban rozsdás szögekhez kötjük a jelenlétét, de valójában inkább a talajban, trágyában és lehullott levelekben található meg, ahol spórák formájában akár évekig is életben maradhat.
A fertőzés akkor alakul ki, amikor ezek a spórák a szervezetbe jutva toxinokat termelnek. A legveszélyesebb ezek közül az idegrendszert támadja meg, és blokkolja azokat az ingerületátvivő anyagokat, amelyek az izmok működését szabályozzák. Ennek következtében akaratlan izomösszehúzódások és görcsök jelentkeznek.
A tünetek általában 7-10 nappal a fertőzés után jelennek meg. Kezdetben a beteg nyelési nehézségeket és állkapocs-merevséget tapasztalhat. Később a görcsök az egész testre kiterjedhetnek, súlyos esetben pedig a légzőizmokat is érintik, ami fulladáshoz vezethet.
Kezelés nélkül a túlélési esély rendkívül alacsony, de a modern orvoslásnak hála ma már több hatékony gyógymódot ismerünk. Az orvosok először megtisztítják a sebet, antibiotikumot adnak, majd ellenanyagot juttatnak a szervezetbe, hogy semlegesítsék a toxint. A betegeket ezt követően több hétig figyelik és támogató kezelést is biztosítanak nekik.
Ahogy a legtöbb betegség esetében, a tetanusznál is kiemelt szerepe van a megelőzésnek. Az ellene kifejlesztett oltóanyagot már az 1920-as években is gyártották, és még ma is ez a leghatékonyabb módszer; a vakcinát csecsemőkortól kezdve adják, emlékeztető oltásokkal kiegészítve. Ennek ellenére évente több mint 20 ezer csecsemő hal meg a betegség következtében, főként olyan régiókban, ahol korlátozott az oltásokhoz való hozzáférés.
Olvasd el ezt is!