Valóban szimulációban élünk? Egy kísérlet közelebb vihet a válaszhoz
A gondolat, miszerint a világunk valójában egy mesterségesen futó program, évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. Nick Bostrom filozófus 2003-ban amellett érvelt: statisztikailag jóval valószínűbb, hogy egy szimuláció részesei vagyunk. Most úgy tűnik, végre egy kézzelfogható kísérlet igazolhatja vagy cáfolhatja a felvetést.
Melvin Vopson, a Portsmouthi Egyetem fizikusa szerint, ha szimulációban élünk, akkor a világegyetem végső soron információból áll. Einstein híres egyenlete alapján az energia és a tömeg ekvivalens – Vopson ezt 2019-ben kiterjesztette arra, hogy a tömeg információval is egyenrangú lehet.
Innen jutott el egy merész kísérleti javaslathoz: ha a világegyetem valóban információból épül fel, akkor minden részecskének van egy bizonyos információtartalma, mint egy adatfájlnak. Amikor egy részecske és az antirészecskéje megsemmisíti egymást, nemcsak energia keletkezik, hanem ez az adat is eltűnik. Ha ez igaz, akkor a törlődő információ hiánya bele kellene íródjon a megsemmisüléskor kibocsátott fotonok frekvenciájába.
A kísérlethez azonban eddig nem sikerült elegendő forrást szereznie, ezért Vopson új megközelítést dolgozott ki. A termodinamika második főtétele szerint a rendezetlenség (entrópia) mindig nő. Ha a világegyetem egy információs rendszer, akkor szerinte léteznie kell egy „infodinamikai” párhuzamnak is: a rendszer átlagos információmennyisége nem nőhet, csak csökkenhet. Példája szerint egy memóriakártyán idővel eltűnhetnek a fájlok, de újak nem keletkeznek maguktól.
Amikor azonban a teljes univerzumra alkalmazta a saját elvét, azt tapasztalta, hogy az információmennyiség nem csökken, a gravitáció ugyanis folyamatosan galaxisokba rendezi és tömöríti az anyagot. Vopson értelmezése szerint ez épp olyan kompressziós mechanizmus, amellyel egy szimuláció futtatója kordában tarthatná az adatmennyiséget, írja a New Scientist.
Olvasd el ezt is!