Drasztikusan megnőhet a kortizolszintünk, ha nem fogyasztunk elég folyadékot

A liverpooli John Moores Egyetem (LJMU) kutatói tanulmányukban a vifogyasztás és a stressz-szint alakulásának összefüggését vizsgálták. Eredményeik szerint azok a felnőtt emberek, akik rendszeresen az átlagnál kevesebb vizet fogyasztanak, sokkal erősebb kortizolreakciót mutattak feszültebb szituációkban.

A kortizol a test elsődleges stresszhormonja, mérsékelt kibocsátása pedig nem jár negatív egészségügyi következményekkel, ellenben krónikus megemelkedése számos probléma kialakulásához vezethet.

– mondta Neil Walsh, az LJMU fiziológusa és a kutatás vezetője.

A kutatók 100 egészséges, 18–35 év közötti férfit és nőt vizsgáltak, akik közül 32 olyan személyt is kiválasztottak, akik a folyadékbevitel szempontjából a legmagasabb vagy a legalacsonyabb 25%-ba estek. Az „alacsony” csoportba tartozók átlagosan 1,3 liter vizet ittak naponta, míg a „magas” csoport átlagosan 4,4 liter vizet fogyasztott. Külön érdekesség, hogy mindegyik csoport mutatta az alvásminőség, a szorongás szintjére és más, a stresszreakciókat befolyásoló tényezőkre jellemző jegyeket.

Egy hét folyadéknaplókkal és okospalackokkal végzett megfigyelés után minden egyént visszahívtak a laborba, ahol a Trieri Szociális Stressz Tesztnek vetették alá őket, melynek során egy idegőrlő állásinterjút szimuláltak. A teszt célja a stresszreakció kiváltása, így a kutatók könnyedén megfigyelhetik a kiválasztott személyek pszichológiai és biológiai reakcióit.

A kutatás során a vizelet színét és ozmolalitását (vízkoncentráció szempontjából), valamint a vérplazma kopeptin szintjét – amely a vazopresszin hormon mellékterméke – is vizsgálták. A vazopresszin egyebek mellett segít megőrizni a víz jelenlétét a szervezetben, ugyanakkor serkenti az adrenokortikotrop hormon (ACTH) felszabadulását is, amely a mellékvesék kortizoltermelését idézi elő. Ha nem fogyasztunk elegendő mennyiségű folyadékot, a szervezet automatikusan felszabadítja a vazopresszint, hogy segítse a veséket a víz megtartásában.

Az eredmények magukért beszélnek: azoknak az egyéneknek, akik kevesebbet ittak sötétebb volt a vizeletük és magasabb kopeptinszintet is mértek náluk. Ezek tipikusan a nem megfelelő hidratáltság jelei.

– mondta Daniel Kashi, aki szintén az LJMU kutatója.

Ami azonban meglepő volt, hogy mindkét csoport egyformán idegesnek érezte magát, és a pulzusszámuk is hasonlóan megemelkedett az interjú közben, viszont kortizolszintjük jelentősen eltért. Míg a magas folyadékbevitelű csoportban az egyének stressz szintje normális maradt, addig a kevesebb vizet fogyasztóké megemelkedett, és a teszt után még 30 percig így is maradt. A statisztikák szerint az alacsonyabb folyadékbevitellel élők nyálában 55 százalékkal több kortizolt találtak, és stressz szintjük átlagosan 6,2 nanomol/literrel emelkedett a többiekéhez képest.

Érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány nem tért ki arra, hogy a vízfogyasztás növelése együtt jár-e a stresszhormonok csökkentésével is, ez feltehetően a jövőbeli kutatásokból fog kiderülni.

Az eredmények egyértelműen mutatják a hidratáltság fontosságát a stressz szintünkre nézve. A túlzottan megemelkedett kortizolszint hozzájárul számos, fentebb említett egészségügyi probléma kialakulásához, így ajánlott a napi megfelelő folyadékbevitelt tartani. Kashi szerint érdemes úgy megelőzni a problémát, hogy feszültebb helyzetekben magunknál tartunk egy vizespalackot.

De valójában mennyi vizet is kell innunk ahhoz, hogy egészséges keretek között tartsuk a stresszhormonokat? Korábban már írtunk ennek az aránynak a kissé komplikált megállapításáról, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy más országokban sincs ezzel kapcsolatban egyetértés.

Az Egyesült Államokban a kutatók 3,7 literre a férfiaknál, és 2,7 literre becsülték a nőknél ezt a számot. Ausztráliában már alacsonyabb mennyiséget, férfiak számára 2,6 litert, nőknek pedig 2,1 litert ajánlanak. A kérdésben fontos szerepet játszhat egyebek mellett, hogy az egyén milyen éghajlaton él, hány éves vagy milyen fizikai aktivitást végez a nap során.