Minden idők legsúlyosabb repülőgép-balesete, amely során közel 600-an vesztették életüket

1977. március 27-én egy váratlan eseményláncolat indult el, amely végül a polgári repülés történetének legsúlyosabb balesetéhez vezetett. Egy Gran Canaria-i robbantás miatt több járatot – köztük a KLM és a Pan Am Boeing 747-esét – átirányították a szomszédos tenerifei Los Rodeos repülőtérre. A bajok végül itt tornyosultak: a túlzsúfolttá vált létesítmény tornyában a kommunikáció összeomlott, a helyzeten pedig a mindent elhomályosító köd sem javított. Két utasszállító összeütközött, 583-an meghaltak, 61-en élték túl a tragédiát.

A kaotikus helyzet egy Gran Canarián történt támadással kezdődött: bomba robbant a Las Palmas-i repülőtér termináljában, az esetben nyolcan megsérültek, a hatóságok pedig egy esetleges újabb támadástól tartva lezárták a légikikötőt. A forgalmat a közeli tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították át, amely rövid idő alatt túlterheltté vált.

Itt készült felszállni a holland KLM légitársaság járata 248 emberrel a fedélzetén, mögötte az amerikai Pan Am vállalat gépe várakozott – 396 személlyel. A helyzetet az úgynevezett „backtracking” eljárással próbálták megoldani: ez az a helyzet, amikor a gépek a kifutópályán gurulnak végig, majd ott fordulnak meg az induláshoz. Közben azonban sűrű köd ereszkedett a térségre, ezáltal a látótávolság is drámaian lecsökkent.

Ez is érdekelhet!
Hologramok és digitális inasok: ilyen lehet a repülés 2070-ben az easyJet szerint

A terv az volt, hogy a Pan Am a KLM mögött halad, majd egy kijáraton elhagyja a pályát. A ködben viszont nem találták a megfelelő lehajtót. A torony sem látta a gépeket – a repülőtéren akkoriban nem működött földi radar –, így minden a rádiókommunikáción múlt. Ez akadozott, töredezett volt, így több kulcsfontosságú üzenet egyszerűen elveszett. Eközben a KLM kapitánya megkezdte a felszállást, anélkül, hogy egyértelmű engedélyt kapott volna.

Az első tiszt bizonytalan volt, így a félreérthető válaszok és a rádiózavarok miatt a helyzet nem tisztázódott később sem. A Pan Am személyzete közben próbálta jelezni, hogy még mindig a kifutópályán tartózkodnak – az üzenet viszont nem jutott el a KLM pilótáihoz.

Az ütközés a levegőben már elkerülhetetlen volt

A két gép végül a ködben találkozott. A Pan Am pilótái az utolsó pillanatban észlelték a feléjük gyorsuló KLM gépet, és kétségbeesetten próbáltak kitérni. A másik gép pilótái korai elemelkedéssel próbálták elkerülni az ütközést, de a teljesen feltankolt repülő túl nehéznek bizonyult. A farokrész lecsapódott, majd a hajtóművek a Pan Am törzsébe csapódtak.

A KLM gépe rövid ideig a levegőben maradt, majd lezuhant és kigyulladt – a fedélzeten mindenki meghalt. A Pan Am gépén 61 ember élte túl a becsapódást, 335-en azonban életüket vesztették. A mentés a köd miatt kaotikusan indult, a torony kezdetben nem is tudta, hogy két repülőgép ütközött.

Ezt is nézd meg!
Már 900 évvel a Wright testvérek előtt is próbálkoztunk a repüléssel

A vizsgálat egyértelművé tette, hogy nem egyetlen hiba, sokkal inkább események láncolata vezetett a tragédiához. A túlzsúfolt repülőtér, a rossz látási viszonyok, a félreérthető fogalmazás és a kapitány döntése együtt okozta a katasztrófát.

Tanulva a balesetből, a repülésbiztonságot teljesen más alapokra helyezték és több reformot is bevezettek. Szigorították a kommunikációs szabályokat: világszerte elterjedtek a földi radarok, egyértelműsítették a kódokat, valamint megszületett a Crew Resource Management rendszere, amely a pilóták közötti együttműködést és visszajelzést helyezi a középpontba.