A Kanári-szigeteken nemrégiben javasolt akvakultúrás polipfarm évente 3 ezer tonna polipot tenne ki, ami azt jelenti, hogy évente csaknem 275 ezer polipot ölnének meg.
A polipok közösségeinek felfedezése meglepetésként érte a biológusokat, akik sokáig magányos állatokként írták le a polipokat, amelyek három konkrét kontextusban lépnek kapcsolatba másokkal: vadászat, a vadászat elkerülése és a párzás során. Ami a vadonban is megtörténhet, azt a fogságban tartott polipoknál is megfigyelték: ha túlságosan sűrű fogságban élnek, a polipok dominanciahierarchiát alakítanak ki.
A hatalomért folytatott harcukban a hím polipok egy sor antagonisztikus viselkedést mutatnak be, beleértve a fésűkagylóhéjak dobálását, hogy megvédjék a barlangjukat, és a köpeny felhúzását, amelytől a polipok úgy néznek ki, mint egy fenyegető vámpír. Az engedelmes polipok világos színekkel és lapos testtartással jelzik engedelmességüket. Úgy tűnik, hogy erőfeszítéseikért a dominánsok jobb hozzáférést kapnak a jó minőségű odúkhoz és a nőstényekhez.
A polipfarm beindítására tett javaslat egy új polipkultúra létrehozására irányuló javaslat, mert amikor a kultúrállatok összejönnek, nem tehetnek mást, mint hogy társadalmat hoznak létre. Ez egyben egy újfajta polip létrehozására irányuló javaslat is: a fogságban tartott környezettel párosuló kulturális viselkedésmódok új környezeti rést fognak alkotni, amely a későbbi evolúciót alakítja. Az ismerős haszonállataink háziasítottak, és teljesen különböznek azoktól az állatoktól, amelyekből kifejlődtek.
Sok háziasított állatunk nem tud emberi gondoskodás nélkül életben maradni. Ilyen például a házinyúl, amely a vadnyulaknak a ragadozóktól való védelmüket szolgáló ösztönök és színeződés nélkül fejlődött ki, a juhok, amelyek gyapja rendszeres nyírás nélkül túl vastagra nő, és a húsra tenyésztett csirkék, amelyek felnőttként nem tudnak járni, mert túl nehéz a mellük. Egy polipfarm elindítása elkötelezettséget jelent egy olyan újfajta állat létrehozása mellett, amelynek létezése az embertől függ. Ez nem egy olyan ötlet, amelyet könnyedén fel lehet vállalni, vagy egy olyan projekt, amelyet felelősségteljesen meg lehet próbálni, majd elvetni, ha kiderül, hogy túl nehéz vagy nem nyereséges.
Sok okunk van aggódni amiatt, hogy egy polipfarmot nem lesz könnyű kezelni. Más tenyésztett állatokkal ellentétben a polipoknak szükségük van a helyükre. Az Octopolis már most is a bokszoló polipok csatatereként működik, elgondolkodhatunk azon, hogy ez hogyan fog kinézni több ezres nagyságrendben. A polipok érző, amelyek fájdalmat éreznek. Az élelmiszerként felhasznált érző állatokat a jóléti törvények védik, és olyan módon ölik meg őket, hogy a lehető legkisebb legyen a fájdalmuk.
A polipok levágásának jelenlegi módszerei közé tartozik a bunkósbotozás, az agy felszeletelése vagy a megfojtás. E vágási módszerek egyike sem humánus, és a poliptenyésztés ellen ajánlják. A polipok ráadásul menekülőművészek. Nehéz lesz a számukra megfelelő elhelyezést biztosítani. Ha egy polipfarmot elindítanak, majd elhagyják, a több ezer háziasított kultúrpolipot nem lehet a tengerbe engedni. Szóval a polipfarm ötlete több veszélyt és problémát rejt, mint amennyi haszonnal járna.
(Forrás: ScienceAlert)
