Ezért felejtjük el olyan gyorsan, amit olvasunk
Sokak számára ismerős lehet a helyzet: belekezdünk egy könyvbe, élvezzük az olvasást, értjük is, mi történik, majd egy-két nappal később alig tudjuk felidézni, miről szólt az előző fejezet. Nem feltétlenül azért, mert rossz a memóriánk – sokkal inkább azért, ahogyan olvasunk.
Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy velünk van a baj – romlik a memóriánk, nem vagyunk elég okosak, esetleg nem tudunk koncentrálni. A kutatások szerint azonban nem a memóriánk hibás, hanem az, ahogyan olvasunk.
Az agyunk ugyanis alapvetően nem emlékezésre, hanem felejtésre van optimalizálva. Ez nem hiba, hanem túlélési mechanizmus: az agy folyamatosan szelektál, és kiszórja azt az információt, amit nem ítél fontosnak. Ha olvasás közben nem kezdünk semmit a szöveggel – csak átfutjuk, aláhúzunk, lapozunk –, az agy egyszerűen nem iktatja be az emlékezetbe.
Ez különösen igaz akkor, amikor felszínesen olvasunk. Gyorsan haladunk, kiemelünk mondatokat, de nem kapcsoljuk az új információt ahhoz, amit már tudunk. Ilyenkor az úgynevezett felejtési görbe lép működésbe: az információk jelentős része 24 órán belül eltűnik, főleg, ha közben új ingerek és tartalmak árasztanak el minket.
Sokan azt gondolják, hogy az olvasás automatikusan tanulást jelent. Pedig ez nem így van. A megértés és az emlékezés nem ugyanaz. Passzív olvasás során lehet, hogy értjük a szöveget, de nem dolgozzuk fel elég mélyen ahhoz, hogy meg is maradjon. Ha nem kapcsoljuk az olvasottakat a meglévő tudásunkhoz, akkor az olvasás inkább szórakozás, mint tanulás.
A különbséget az aktív olvasás jelenti. Az, amikor kérdéseket teszünk fel, összefoglaljuk a lényeget a saját szavainkkal, képeket társítunk az információkhoz. Ezek az apró mentális műveletek segítik az agyat abban, hogy valóban munkába állítsa a memóriát. Minél több munkát végzünk az információval, annál nagyobb az esélye, hogy meg is marad.
A gond az, hogy a mindennapokban ritkán olvasunk így. Gyakran fáradtan, szétszórtan, fél szemmel a telefonra pillantva haladunk előre. Aláhúzunk szinte mindent, majd soha nem térünk vissza hozzá. Egyszer olvasunk el egy szöveget, és elvárjuk, hogy automatikusan rögzüljön. Csakhogy az emlékezet nem így működik.
A tartós megjegyzéshez idő és visszatérés kell. Az agy akkor erősíti meg az emlékeket, ha újra és újra előhívjuk őket. Ezért hatékonyabb, ha egy szöveg elolvasása után megpróbáljuk felidézni, miről szólt, majd akár napokkal vagy hetekkel később újra visszatérünk hozzá. Ez a folyamat segít áthelyezni az információt a rövid távú emlékezetből a tartósba.
Olvasd el ezt is!