Egyre több könyv és tanulmány foglalkozik önismerettel, múltbeli sérülések feldolgozásával és a generációk közti problémák hatásaival. Ahogy a társadalom egyre inkább a lelki egészség megértésére és elérésére törekszik, úgy világlik ki előttünk, hogy a korábbi tapasztalataink és az egész gyerekkorunk milyen mély hatással vannak a párkapcsolati mintáinkra.
Sokan bonyolódnak negatív kapcsolatokba, legyen szó akár bántalmazó, hűtlen vagy függő partnerekről. Ez gyakran egy gyermekkorban szerzett trauma helyreállításának tudattalan kísérlete, vagy a trauma egy aspektusának feldolgozása azáltal, hogy megismétlik azt egy másik emberrel, remélve, hogy ezúttal más lesz az eredmény. Szerencsére van mód arra, hogy kitörjünk ebből a negatív mintából és dolgozzunk magunkon és kapcsolatunkon.
Első lépés: kapcsolatot teremteni a múltunk és a jelenünk között
A legfontosabb lépés a minták felismerése. Fontos átgondolni – lehetőleg minél őszintébben – a múltbeli kapcsolatainkat: mindig ugyanazt a típust vonzzuk? Ugyanazok a problémák ismétlődnek? Ezek a minták gyakran gyermekkori élményekhez, feldolgozatlan traumákhoz, vagy a szeretetről alkotott képünkhöz és hiedelmeinkhez köthetők. Például, ha mindig érzelmileg elérhetetlen partnereket választunk, lehetséges, hogy azt tanultuk meg, hogy a szeretetért meg kell küzdeni.
Ezt is olvasd el! 5 pszichológiai trükk, hogy leküzdjük a magány érzését
Ezt nevezzük „újrajátszásnak”. Az újrajátszás kifejezés gyakran használatos a pszichológiában arra, hogy leírja, hogyan ismétlődnek a múltbeli élmények vagy a kapcsolati dinamikák a jelenben. Az újrajátszás leggyakoribb típusa az, hogy olyan emberekkel kerülünk kapcsolatba, akik hasonlítanak valamelyik szülőnkre. A szüleink erősebb hatással vannak ránk, mint bárki más az életünkben – pontosabban, a szüleink nyújtják a szeretet első és legmélyebb élményeit. Bármilyen negatív élményünk is van velük, ezek fogják kialakítani a szeretetről alkotott hiedelmünket. A minták felismerésénél kezdődik tehát minden.
Illusztráció.
Fotó: Shutterstock
Második lépés: a traumához kötődő érzelmeink felszabadítása
A traumához kapcsolódó feldolgozatlan érzelmek az újrajátszások egyik legjelentősebb okai. Ezért a következő lépés az újrajátszás szükségességének megtörése felé az, hogy feldolgozzuk a traumához kapcsolódó érzelmeinket. A legjelentősebb feldolgozandó érzelmek a következők: harag, szomorúság (vagy fájdalom), félelem és szégyen vagy bűntudat. Érzelmeink feldolgozása a következőket foglalja magában: az érzelem azonosítása, az érzelem átérzése, a történet megosztása egy megbízható társunkkal, az érzelem leírása, vagy valamilyen módon való kifejezése, végül pedig az érzelem által keltett energia levezetése. Amíg nem azonosítjuk és nem engedjük el a traumánkhoz kapcsolódó érzelmeket, addig kénytelenek vagyunk ezeket egészségtelen módon tovább vinni.
Harmadik lépés: vessünk véget a befejezetlen ügyeknek
A vágy, hogy szembesüljünk azzal a személlyel, aki elhanyagolt, elhagyott vagy bántalmazott bennünket, gyakori és nagyon is emberi vágyakozás. A szembesítés egy módja lehet annak, hogy megoldjuk vagy lezárjuk azokat a kapcsolatokat, amelyek a leginkább gyötörnek bennünket.
Figyelmedbe ajánljuk! 4 könyv, ami az emberi kapcsolatok szépségéről mesél nekünk
A szembesülésnek számos előnye van: érzelmileg elszakít attól, akivel egészségtelen kapcsolatban állunk, megtörjük az áldozattá válás körforgását és lehetőséget ad arra, hogy kijelentsük, hogyan szeretnénk, hogy bánjanak velünk.
Bár a szembesítés egy fontos módja annak, hogy véget vessünk a befejezetlen ügyeinknek, a Psychology Today írásakiemeli, hogy csak akkor éljünk ezzel a módszerrel, ha azt biztonságosnak érezzük érzelmileg és fizikailag is. Egy jó terapeuta például segíthet ennek eldöntésében.
