A Nap június 13-án megmozgatta jelentős „mágneses izmait”, két napelemes űrszonda pedig videóra vette a látványt.
A Nap június 13-án kora reggel hosszú ideig tartó napkitörést szabadított el, amely nagy energiájú sugárzást lövellt az űrbe mintegy három órán keresztül. A NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) – amely 2010 óta tanulmányozza a Napot Föld körüli pályáról – több hullámhosszon is megfigyelte a drámai eseményt.
A kitörés M3.4-es fokozatú volt, ami a napkitörések „közepes" osztályába sorolja az eseményt. Elég erős volt azonban ahhoz, hogy itt a Földön átmeneti rádiókimaradásokat okozzon az ázsiai-csendes-óceáni térségben. A tudósok az erős napkitöréseket három kategóriába sorolják: C, M és X. A C a leggyengébb, az X pedig a legerősebb kategóriát jelenti.
A kitöréshez egy koronakitörés (CME) is társult, ami egy hatalmas, túlhevült plazmafelhő, amely óriási sebességgel száguld ki a Napból. Az SDO és a NASA/Európai Űrügynökség 1995-ben indított szondája, a Solar and Heliospheric Observatory (SOHO) is készített felvételeket a mai CME-ről, amelyeken jól látszik a plazmafelhő hatalmas mérete és lenyűgöző sebessége.
A két űrszonda látképei kiegészítették egymást, tekintettel eltérő pályájukra; a SOHO a Nap körül a Lagrange-pont 1-ben kering, amely egy gravitációsan stabil pont az űrben, a Földtől mintegy 1,5 millió kilométerre.
A Földet érő nagy CME-k erős geomágneses viharokat válthatnak ki, amelyeknek negatív (lehetséges műholdkárosodás) és pozitív (szupererős sarki fényjelenségek) hatásai is lehetnek.
Az elmúlt időszakban számos napkitörést figyelhettünk meg. Ez nem meglepő, tekintve, hogy a Nap 11 éves aktivitási ciklusa várhatóan 2025 körül fog tetőzni.
Forrás: Space.com
