Egy nemrégiben készült tanulmány, amely az emberek agyát vizsgálta a munkanap különböző pontjain, megállapította, hogy az intenzív, folyamatos koncentrációt igénylő, nagy igénybevételt jelentő feladatok a glutamát nevű, potenciálisan mérgező vegyi anyag felhalmozódásához vezethetnek.
A glutamát, amelyet normális esetben az idegsejtekből érkező jelek továbbítására használnak, nagy mennyiségben megváltoztatja a tervezésben és döntéshozatalban részt vevő agyi régió, az oldalsó prefrontális kéreg (lPFC) teljesítményét.
A tudomány újra és újra bebizonyította, hogy a szellemi fáradtságnak valós hatásai vannak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a bírósági döntések függhetnek attól, hogy a bíró mennyire fáradt. Például egy hosszú bírósági nap után a bírák nagyobb valószínűséggel utasítják el a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét.
A Párizsi Agykutató Intézet (ICM) új tanulmánya azt vizsgálta, hogy az olyan kognitív funkciók, mint a fókusz, a memória, a multitasking és a problémamegoldás okozhatják-e az lPFC fáradtságát, amely befolyásolja a döntéseinket, amikor kihúzzuk a dolgokat a listánkról.
Az agy a test parancsnoki központja, amely szabályozza a keringést, a légzést, a motoros funkciókat és az idegrendszert. Az agy hatalmas energiafelhasználás árán koordinálja ezeket a tevékenységeket.
Az idegsejtek lebontják a tápanyagokat, hogy energiát szabadítsanak fel. Ez a folyamat azonban melléktermékként molekulákat, úgynevezett metabolitokat halmoz fel. A glutamát az anyagcseretermékek egyik típusa. Az agy alvás közben kiüríti ezt a mérgező hulladékkémiai anyagot.
A párizsi tanulmány szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy a hosszan tartó kognitív feladatok kimerítik-e az agy tápanyagkészletét. Azt is vizsgálták, hogy az ilyen típusú, magas fókuszú igénybevétel az lPFC-ben nagyobb koncentrációban épít-e fel mérgező anyagokat, mint az agy más részeiben.
Ebben az esetben a szerzők az lPFC-t a vizuális információkat fogadó és feldolgozó elsődleges látókéreggel hasonlították össze.
Hipotézisük teszteléséhez a szerzők 40 résztvevőjüket két csoportra osztották. Mindkét csoport hat és fél órán át ült egy irodában a számítógép előtt. Az egyik csoportnak nehéz feladatokat kellett végrehajtania, amelyek a munkamemóriát és az állandó figyelmet igényeltek.
Például a számítógép képernyőjén 1,6 másodpercenként betűk jelentek meg, és a résztvevőknek magán- és mássalhangzók, illetve a betű színétől függően nagy- és kisbetűk szerint kellett őket rendezniük. A második csoport hasonló, de sokkal egyszerűbb feladatokat végzett. Mindkét csoportnak átlagosan 80 százalékos helyes válaszadási arányt sikerült elérnie.
A tudósok mágneses rezonancia spektroszkópiával (MRS) vizsgálták a résztvevők agyát és mérték a metabolitok szintjét. A szerzők a nap elején, közepén és végén végeztek méréseket.
Találtak fáradtságjelzőket is, például megnövekedett glutamátkoncentrációt, de csak a nagy igénybevételt jelentő csoportban.
A mérgező vegyi anyagok felhalmozódását csak az oldalsó prefrontális kéregben [lPFC]) figyelték meg, az elsődleges látókéregben nem.
A magas és alacsony igénybevételű kognitív feladatok után a két csoportban döntési teszteket végeztek. Ez magában foglalta a fizikai erőfeszítésre való hajlandóságukkal (hogy különböző intenzitással kerékpároznak-e), a kognitív erőfeszítéssel (hogy a kognitív kontrollfeladatok nehezebb vagy könnyebb változatait hajtják-e végre) és a türelemmel (hogy mennyi ideig hajlandók várni egy nagyobb jutalomra) kapcsolatos döntéseket.
A szerzők azt találták, hogy a nagy igénybevételnek alávetett csoport, amelynek az lPFC-ben megemelkedett a metabolitok szintje, a kevésbé megterhelő választásokat részesítette előnyben. Ezeknek a résztvevőknek a pupillái kevésbé voltak kitágulva – a kitágult pupillák izgalomra utalnak –, és kevesebb időbe telt a döntések meghozatala, ami arra utal, hogy a kísérletnek ezt a részét igénytelennek élték meg.
A párizsi tanulmány tehát azt a kérdést is felveti, hogy a munkanap a legjobb formában van-e felépítve.
A vizsgálat eredményei szerint a nagy igénybevételt jelentő, munkamemóriát és állandó figyelmet igénylő kognitív ellenőrzési feladatokat meg kellene bontani, és figyelembe kellene venni, hogy a nap végén a teljesítmény visszaesik. Egyes szakmáknak egészen más struktúrára lehet szükségük, figyelembe véve ezeket az eredményeket.
Az agyunkban sok különböző terület van, amelyek különböző feladatok során aktívak, például a beszéd, a hallás és a tervezés során. Tehát nem minden döntésünk magyarázható a párizsi tanulmány eredményeivel.
Forrás: Science Alert
