Minél többet tudnak meg a szakértők a mikroműanyagokról és azok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, annál rosszabbnak tűnik a helyzet. A Bécsi Orvosi Egyetem kutatói ezen a héten tettek közzé egy új tanulmányt az Exposure and Health című folyóiratban, amely összefoglalja az összes jelenlegi ismeretet a mikro- és nanoplasztikai részecskékről (MNP-k), valamint arról, hogy miképp kerülnek a beleinkbe.
Az MNP-k kicsik, de nem mind egyformák. Az iskola honlapján közzétett, a tanulmányról szóló sajtóközlemény szerint a mikroműanyagok 0,001-5 milliméteres méretűek, és szabad szemmel nem is láthatók, míg a nanoplasztikok 0,001 milliméternél is kisebb méretűek.
Tehát azok, akik a napi ajánlott vizmennyiséget műanyag palackokból isszák, évente közel 90 ezer műanyag részecskét nyelnek le. Attól függően, hogy hol élnek, azok, akik csapvizet isznak, ezt akár 50 ezer részecskével kevesebbel, vagyis körülbelül a felével csökkenthetik ezt a sokkoló eredményt.
Lukas Kenner professzor, aki a tanulmány társszerzője elmondta az egyetem sajtóirodájának, hogy a mikroműanyagok fogyasztásának nem kevés káros hatása van, de ez még rosszabb azok számára, akik már krónikus betegségekkel is küzdenek.
Az egészséges bélrendszer nagyobb valószínűséggel hárítja el az egészségügyi kockázatot. De a gyomor-bélrendszerben bekövetkező helyi változások, például a krónikus betegségek vagy akár a negatív stressz esetén, fogékonnyá tehetnek az MNP-k káros hatásaira.
– mondta Kenner a közleményben.
A kutatócsoport a tanulmányban azt írta, hogy a globális műanyagfogyasztás kezelése indokolt, de rendkívül bonyolult. Az egészségügyi ágazat azért használ olyan sokat műanyagot, mert biztonságosabb és sterilebb a sebészeti és kórházi környezetben. A protézisek, vizsgáló kesztyűk, steril fecskendők, ragtapasz-csíkok, vérzsákok és -csövek, szívbillentyűk mind műanyagból készülnek.
Hogy pontosan honnan származnak a legelterjedtebb MNP-típusok, mennyi ürül ki később a szervezetből, hogyan tudják az orvosok nyomon követni a szervezetben, és hogy vannak-e olyan természetes folyamatok, amelyek megemészthetik a műanyagot, mind-mind a szerzők legfőbb kérdései.
A csoport szerint többet kell tenni a részecskék tanulmányozására, méghozzá gyorsan, mivel az emberek által elfogyasztott mennyiség folyamatosan növekszik.
Sürgősen meg kell vizsgálni, hogy az MNP-k képesek-e és hogyan alakítják át a sejteket, vagy indukálnak-e rákkeltő folyamatokat. A probléma napról napra sürgetőbbé válik.
– állapították meg a szakértők.
