Nem bomlik le

Mindenki tapasztalta már azt a frusztrációt, amikor nem tud felidézni emlékezetből egy tényt. Ez lehet valakinek a neve, a városháza francia neve vagy az, hogy hol parkol az autó. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy az emlékek lebomlanak, mint a gyümölcsök, amelyek elromlanak. A kutatások azonban inkább nem ezt a nézetet támasztják alá. Ehelyett sok kutató úgy véli, hogy a memória valójában korlátlan kapacitással rendelkezik. Minden el van benne tárolva, de próbálgatás nélkül az emlékekhez egyre nehezebb hozzáférni. Ez azt jelenti, hogy nem az emlékezet romlik el, hanem az a képesség, hogy előhívjuk. De mi értelme egy olyan agynak, amelyik mindenre emlékszik, de a legtöbbet nem tudja visszahívni?

A felejtés segít a tanulásban

A gondolat, hogy a felejtés segít a tanulásban, ellentmondásosnak tűnik, de gondolj bele: képzeld el, hogy létrehoztál egy olyan agyat, amelyik mindenre emlékszik és mindent fel tud idézni. Amikor ez a csodálatos agy megpróbálná felidézni, hogy hol parkolt le, azonnal eszébe jutna az összes parkolóhely, amit valaha látott, majd át kellene válogatnia a sok közül. Nyilvánvalóan csak a legfrissebb érdekli. És ez általában igaz a legtöbb emlékünkre. A közelmúltbeli események általában sokkal fontosabbak, mint a régen történtek. Ahhoz, hogy a szuperagyad gyorsabb és hasznosabb legyen a való világban, be kellene építened valamilyen rendszert a régi, haszontalan információk kizárására. Valójában persze mindannyiunknak van egy ilyen szuperagya, amely rendelkezik diszkontálási rendszerrel: felejtésnek hívjuk. Ezért segít a felejtés a tanulásban: ahogy a kevésbé releváns információk elérhetetlenné válnak, természetesen megmaradnak azok az információk, amelyek a mindennapi túlélésünk szempontjából a legfontosabbak.

Az "elveszett" emlékek újra élhetnek

Van egy másik oldala is annak a ténynek, hogy az emlékezet nem bomlik el. Ez pedig az az elképzelés, hogy bár az emlékek kevésbé hozzáférhetővé válhatnak, újraéleszthetők. Még azok a dolgok is, amelyeket már régóta nem tudunk felidézni, még mindig ott vannak, és arra várnak, hogy felébresszük őket. Kísérletek kimutatták, hogy még a régóta hozzáférhetetlenné vált információk is újraéleszthetők. Sőt, ezután gyorsabban újra megtanulható, mint az új információ.
Ez olyan, mint a memóriával kapcsolatban az a tény, hogy soha nem felejtjük el, hogyan kell biciklizni, de ez nem csak a motoros képességekre, hanem az emlékezetre és a felidézésre is vonatkozik.

Az emlékek felidézése megváltoztatja azokat

Bár ez az emlékezet és a felidézés egyik alapvetése, az az elképzelés, hogy a felidézés megváltoztatja az emlékeket, intuitíve tévesnek tűnik. Hogyan változtathatja meg egy emlék felidézése azt? Nos, pusztán azáltal, hogy felidézünk egy emléket, az erősebbé válik más emlékekhez képest. Vizsgáljuk meg ezt egy példán keresztül. Tegyük fel, hogy visszagondolunk egy bizonyos gyermekkori születésnapra, és eszünkbe jut, hogy kaptunk egy Lego-űrhajót. Minden alkalommal, amikor felidézed ezt a tényt, a többi dolog, amit aznap kaptál a születésnapodra, gyengébb lesz hozzá képest.
A visszaemlékezés folyamata tehát valójában aktívan konstruálja a múltat, vagy legalábbis a múltad azon részeit, amelyekre emlékszel. Ez azonban csak a kezdet. A múlt hamis felidézésének e folyamata potenciálisan hamis emlékeket hozhat létre. A pszichológusok kísérletileg hamis emlékeket ültettek be. Ez felveti azt a lenyűgöző gondolatot, hogy valójában mi magunk teremtjük meg önmagunkat azzal, hogy megválasztjuk, milyen emlékeket idézünk fel.

Az emlékezet instabil

Az a tény, hogy a felidézés egyszerű aktusa megváltoztatja az emlékezetet, azt jelenti, hogy az viszonylag instabil. Az emberek azonban hajlamosak azt hinni, hogy az emlékezet viszonylag stabil: elfelejtjük, hogy elfelejtettük, és ezért azt gondoljuk, hogy a jövőben nem fogjuk elfelejteni azt, amit most már tudunk. Ez azt jelenti, hogy különösen a diákok messzemenően alábecsülik, hogy mekkora erőfeszítést igényel az anyag emlékezetbe vésése. És nem ők az egyetlenek.

Az előretekintési torzítás

Ezt bizonyára mindenki tapasztalta már. van egy ötleted, ami annyira nagyszerű, hogy azt hiszed, lehetetlen, hogy valaha is elfelejtsd. Ezért nem vesződsz azzal, hogy leírd. Tíz percen belül elfelejted, és soha többé nem jut eszedbe. Ugyanezt látjuk a laborban is. Egy vizsgálatában az emberek olyan szópárokat tanultak meg, mint a fény-lámpa, majd arra kérték őket, hogy becsüljék meg, mennyire valószínű, hogy a lámpa választ tudják majd válaszolni, amikor később a fény feliratot kapják. A válaszadók masszívan túlságosan magabiztosak, és ennek oka ez az előretekintési torzítás. Amikor később a fény szóra rájönnek, mindenféle más dolog jut eszükbe, például izzó vagy árnyék, és a helyes választ közel sem olyan könnyű felidézni, mint ahogyan azt előre megjósolták.

Ha a felidézés könnyű, a tanulás nehéz

Okosnak érezzük magunkat, ha valamit azonnal felidézünk, és hülyének, ha ez sokáig tart. A tanulás szempontjából azonban pont fordítva kellene éreznünk. Amikor valami gyorsan eszünkbe jut, azaz nem dolgozunk azon, hogy felidézzük, nem történik tanulás. Amikor viszont keményen meg kell dolgoznunk, hogy eszünkbe jusson, akkor valami klassz dolog történik: tanulunk. Amikor az emberek emlékezetét tesztelik, minél több munkát végeztek a célzott emlék felépítésén, vagy újrakonstruálásán, annál erősebb lesz végül az emlék. Ezért van az, hogy a megfelelő tanulási technikák mindig teszteléssel járnak, mert csak bámulni az információt nem elég jó: a tanuláshoz erőfeszítéssel történő felidézésre van szükség.

A tanulás nagymértékben függ a kontextustól

Észrevetted már, hogy ha valamit egy kontextusban, például az osztályteremben tanulsz meg, akkor azt nehéz lesz felidézni, amikor ez a kontextus megváltozik? Ez azért van, mert a tanulás nagyban függ attól, hogy hogyan és hol tanul: attól függ, hogy ki van ott, mi van körülötted, és hogyan tanulsz. Kiderült, hogy hosszú távon az emberek akkor tanulják meg legjobban az információkat, ha különböző módon vagy különböző kontextusokban találkoznak velük. Ha a tanulás erősen kontextusfüggő, akkor az évek során nem tud jól átmenni, vagy nem marad meg olyan jól. Volt egy barátom az egyetemen, aki esküdözött, hogy egy széken vagy a falnak támaszkodva segít neki a javításban. Mindig kinevetettem, de az őrültségének volt módszere.

Memória, újratöltve

Ha meg akarsz tanulni teniszezni, jobb, ha az egyik héten az adogatást tanulod meg, a következő héten az előütést, az azt követő héten a fonákot, és így tovább? Vagy vegyítsd az egészet, minden nap szervával, elő- és hátütéssel? Kiderült, hogy a hosszú távú megőrzés érdekében az emlékek könnyebben felidéződnek, ha a tanulás vegyesen történik. Ez ugyanúgy igaz mind a motoros tanulásra, mint a tenisz, mind a deklaratív memóriára, mint például arra, hogy mi Venezuela fővárosa. A baj az, hogy az ilyen tanulással rosszabbul indul. Ha az adogatást gyakorolod, majd gyorsan átváltasz az előkézre, akkor elfelejted, hogyan kell adogatni. Így úgy érzed, hogy rosszabbul mennek a dolgok, mintha csak újra és újra gyakorolnád az adogatást. De hosszú távon ez a fajta vegyes tanulás működik a legjobban. Az egyik magyarázat arra, hogy ez miért működik, az úgynevezett újratöltési hipotézis. Minden alkalommal, amikor feladatot váltunk, újratöltjük a memóriát. Ez az újratöltési folyamat erősíti a tanulást.

A tanulás a te ellenőrzésed alatt áll

A memóriával kapcsolatos ezen tények gyakorlati következménye az, hogy gyakran alábecsüljük, hogy mennyire irányítjuk saját memóriánkat. Az emberek például hajlamosak azt gondolni, hogy bizonyos dolgokat természetüknél fogva nehezebb megtanulni, és ezért feladják. Az olyan technikák azonban, mint a különböző kontextusok használata, a feladatok közötti váltás és az emlékek megerőltető rekonstrukciója mind segíthetnek a megőrzés fokozásában. Az emberek hajlamosak azt is gondolni, hogy a múlt rögzült és elmúlt; nem lehet megváltoztatni. De az, hogy hogyan idézzük fel a múltat és hogyan gondolkodunk róla, megváltoztatható. Az emlékek különböző módon történő felidézése segíthet abban, hogy újraértelmezzük a múltat, és más útra tereljen bennünket a jövőben. Tanulmányok például kimutatták, hogy az emberek a pozitívabb emlékekre összpontosítva kiszoríthatják a fájdalmas negatív emlékeket.

(Forrás: PsyBlog)