A méheket sújtó betegségekről már régóta hallani, a legfrissebb kutatások azonban még elszomorítóbbak.
Egy új tanulmány szerint még azok a beporzók is ijesztő számban tűnnek el, amelyek távoli, embermentes erdőkben élnek, távol az emberektől, és nincsenek közvetlenül kitéve a vegyszeres növényvédőszer-használatnak és az élőhelyek pusztulásának.
Ez is érdekelhet:Felére csökkentettük a méhek élettartamát, és ez nagy gond
Nem túlzás kijelenti, hogy a méhek túlélésünk középpontjában állnak. A mezőgazdasági folyamatok ezekre az értékes beporzókra támaszkodnak, amelyek elengedhetetlen szerepet játszanak a mi és az állatállományunk által fogyasztott növények termesztésében, valamint hasonlóan kritikus szerepet játszanak a természetes táplálkozási rendszerekben is.
Röviden, ha eltűnnek a méhek, sok növénytől esünk el, amelynek következtében sok állatot, élőhelyeket és termést veszítünk el.
A tavaly lezárult, 15 évig tartó vizsgálat során a méh- és lepkepopulációkat három különböző, távoli, erdős területen, az észak-georgiai Oconee Nemzeti Erdőben követték nyomon. Az adatok elemzése után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az eredeti méhállomány nagyjából 62,5 százaléka veszett el, míg a lepkepopulációk hasonlóan sokkoló mértékben, 57,6 százalékkal zsugorodtak.
A méhfajok száma is csökkent, a terület a biológiai sokféleség 39 százalékát veszítette el.
Eredményeink arra utalnak, hogy a beporzók erőteljes csökkenése nem korlátozódhat a közvetlen antropogén zavarást elszenvedő területekre
– figyelmeztetnek a tanulmány szerzői.
Bár nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért csökken a száma ezeknek az egyedeknek, a kutatók bemutattak néhány feltételezést. Talán nem meglepő, de a kutatók a növekvő minimumhőmérsékletet, tehát az éghajlatváltozást sorolták fel a beporzók aggasztó helyzetének kiváltó okaként. És tekintve, hogy ezt a problémát nem igazán tudjuk kézben tartani, nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amelyben a régió méhei és pillangói jelentős számban helyreállnak, legalábbis rövid időn belül.
