Az Oden Intézet és a Jackson School of Geosciences kutatói egy továbbfejlesztett modellt dolgoztak ki a bolygószintű talajvízáramlás előrejelzésére a Marson.
A feltételezések szerint évmilliárdokkal ezelőtt aránytalanul nagy számú aszteroida ütközött a Merkúrral, a Vénusszal, a Földdel és a Marssal. Sok meteor és meteorit csapódott be a Marsba, aminek következtében a vörös bolygó felszínén hatalmas becsapódási kráterek keletkeztek. Úgy vélik, hogy ez az esemény hozta létre az északi síkságot is – amely olyan nagy, hogy az űrből is látható –, ahol a Mars jelentős része szó szerint fel van szeletelve.
A kutatók úgy gondolják, hogy ez a medence egykor hatalmas víztömeget is tartalmazott. Mohammad Afzal Shadab, az Oden Intézet CSEM végzős hallgatója és csapata egy matematikai képletet dolgozott ki annak megjóslására, hogy milyen magas lehetett a talajvízszint.
A görbületi koordináták transzformációját és a talajvíz áramlási dinamikáját alkalmazva analitikus megoldásokat dolgoztunk ki egy állandó, nem korlátozott talajvízszintű víztartó rétegre a Noachian Mars déli felföldje alatt (4 milliárd évvel ezelőtt)
– mondta Shadab.
A modelleket arra is felhasználták, hogy a feltöltődés (eső vagy csapadék) és a hidraulikus vezetőképesség kombinációit vizsgálják.
Bár a múltban is fejlesztettek modelleket, a tudósok az egyszerűbb, kartéziánus térképezési módszerre támaszkodtak. De elképzelhető, hogy ezeknek az eredményei messze vannak a valóságtól.
Annak ellenére, hogy a bolygók gömb alakúak, eddig senki sem épített be gömbkoordinátákat. Hogy miért? Egyszerűen fogalmazva, mert ez bonyolultabb matematikát igényel.
Azt találtuk, hogy a feltöltődési sebességre vonatkozó összes korábban közzétett becslés nagyságrendekkel tér el attól, amit a korai Mars valójában befogadhatott
– tette hozzá Shadab.
Vagyis elképzelhető, hogy az eddigi mérések masszívan túlmérték az ősi Marson található víz mennyiségét.
Érdekes módon a bonyolultabb matematikai modell egyszerűbb elemzéseket tudott produkálni, mint a korábbi szimulációk.
A munkatársaim által kifejlesztett 3D-s szimulációk is alátámasztják a modellt, ugyanezt a viselkedést mutatják.
– folytatta Shadab.
Forrás: Phys.org
