Egy kutató szerint elképzelhető, hogy évtizedekkel korábban a Mars földje életre utaló nyomokat tartalmazott – melyet véletlenül és akaratlanul pusztíthattak el (földi) kutatók.
Az 1970-es években az Egyesült Államoknak először sikerült egy misszió során biztonságosan landolni a bolygón. A Viking 1 és 2 néven ismert űrszondák 1975-ben indultak útnak, a küldetés pedig 1982-ben ért véget.
Dirk Schulze-Makuch német asztrobiológus a Big Think tudományos blogban publikált írásában arról számol be, hogy megvan rá az esély, hogy 50 éve az élet jeleit véltek felfedezni a Marson. Ugyanakkor ezt az életet minden bizonnyal sikerült is elpusztítani – írja a ScienceAlert.
A feltételezés a Viking-program során feltárt információt veszi alapul. Az űrszondáknak sikerült kis mennyiségben klórozott szerves anyagokat azonosítani, melyeket kezdetben a Földről származó szennyeződéseknek tartottak. A későbbi küldetések ugyan klórozott formában, de igazolták a natív szerves vegyületek jelenlétét a bolygón.
Schulze-Makuch írása szerint az emberek által alkalmazott módszerek viszont önmagukban is romboló hatásúak lehettek.
Hogy miért?
A marsi élet azért, hogy alkalmazkodni tudjon az alapból száraz környezethez, a sós kőzetek között alakult ki, a szükséges vizet pedig közvetlenül a légkörből nyerte ki. A Viking-program során a kutatók pedig vizet adtak a talajmintákhoz, ami valószínűleg túlterhelte a potenciálisan fellelhető mikrobákat, melyek így elpusztultak.
Ne hagyd ki! A Mars egyre gyorsabban forog, a tudósok viszont nem tudják, miért
A Viking űrszondáknak több feladata is volt. Ezek egyike egy kísérletsorozat elvégzése volt, mely azt a célt szolgálta, hogy az űrszondák képesek legyenek felkutatni olyan, a marsi talajban található molekulákat, melyek az élet jelenlétére utalnak.
Egy másik kísérlet (GCMS) során klórozott szerves anyagokra bukkantak. Akkoriban ezt az eredményt az emberi tisztítószerek által okozott szennyeződésként értelmezték, így nem gondolták, hogy ez egy biológiai jel lenne. Bár azt tudjuk, hogy a Marson ezek a klórozott szerves anyagok őshonosak, az továbbra sem ismert, hogy ezek biológiai folyamatok során keletkeznek-e.
Ahhoz, hogy elkülönítse a mintákban lévő különféle anyagokat, a GCMS-nek fel kellett melegítenie azokat.
Egy későbbi elemzés pedig arra enged következtetni, hogy ezzel a felhevítéssel a kísérlet minden bizonnyal elpusztította azokat a szerves anyagokat, amiket célja lett volna felfedezni.
Ez is érdekelhet: Hány emberre lenne szükség egy hosszú távú marsi élethez?
Schulze-Makuch szerint nemcsak ez a kísérlet, hanem a marsi földet vízzel hígító is destruktív hatású volt. Utóbbi során a mintákat vízzel hígították, majd ezekben anyagcserére, illetve fotoszintézisre utaló bizonyítékokat kerestek.
Az a furcsa, hogy az eredmények pozitívak lettek, melyek így cáfolták az előző, GCMS kísérlet nulleredményét.
Ez akkor is összezavaró volt és most is az
– írja Schulze-Makuch.
Összességében elmondható, hogy a korai kísérletek nem voltak teljesen átgondolva, hiszen a földi életből indultak ki: úgy gondolták, a száraz környezetnek vizet kell adni, pedig elképzelhető, hogy a marsi élet pontosan a szárazságban tud fejlődni.
Olyan ez, mintha félholtan a sivatagban kóborolnál, az űrlények pedig úgy próbálnának megmenteni téged, hogy az óceán közepébe raknak. A kutatók valószínűleg ugyanezt csinálták a Marson talált élettel, ami nem tudott mit kezdeni a túl sok vízzel, így elpusztult.
– magyarázza az asztrobiológus.
Schulze-Makuch már 2007-ben is felvetette, hogy a Mars feltehetőleg hidrogén-peroxidot tartalmazó, szárazságtűrő életnek ad otthont. A Viking-program eredményei nem összeegyeztethetetlenek ezzel a hipotézissel, így a kutató szerint mindenképpen szükség van egy újabb életfelderítéssel foglalkozó Mars-misszióra.
