Michio Kaku elméleti fizikus gyakran végeztet a diákjaival különleges gondolatkísérleteket, nemrégiben pedig azt a feladatot szabta ki a tanulóknak, hogy számolják ki, hogyan tudnának holnap a Marson ébredni.
Bár a feladat meglehetősen őrülten hangzik, Kaku a New York Times egyik rovatában a kvantumfizika egyfajta intrikájáról ír, amely a lehetségeset állítja szembe a valószínűvel.
A kvantumelmélet az úgynevezett Heisenberg-féle bizonytalansági elven alapul, ami elméletileg lehetővé teszi azt, hogy akár olyan távoli helyeken is létezhetünk, mint a Mars
– írja Kaku.
A fizikus szerint ezt az elvet figyelembe véve, van egy nagyon apró, de kiszámítható valószínűsége annak, hogy a kvantumhullámunk átjárja a téridőt, és végül a Marson köt ki.
A valóság – ahogy a fizikus írja – az, hogy a számítások alapján ahhoz, hogy a Marson ébredjünk, tovább kellene várnunk, mint amennyi az univerzum teljes várható élettartama.
De még mindig van rá esély. Egyszerű metaforák sorozatával Kaku megerősíti meggyőződését, miszerint a valóság – J. B. S. Haldane brit genetikus szavait idézve – „nemcsak furcsább, mint azt feltételezzük, hanem furcsább is, mint azt feltételezhetjük".
Más szóval hihetetlenül valószínűtlen, hogy holnap a Marson ébredjünk. És ha mégis, a rendkívüli hideg és a légkör hiánya új, zord kihívások elé állítana bennünket.
De ahogy Kaku megjegyzi, a valószínűtlenség nem egyenlő a lehetetlenséggel – éppen ezért a kvantumfizika, és az univerzum eredetének a kvantumbizonytalanság szintjéig történő megmagyarázására irányuló törekvés, mindent megváltoztathat a létező, a létezett vagy a jövőben létező világok között.
Forrás: Futurism
