kölyökkutya

Genetikailag nem vagyunk képesek ellenállni a kölyökkutyáknak

Sétálunk az utcán, egyszer csak szembejön velünk egy kölyökkutya, aki a szemeivel minket vizsgál. Mit csinálunk? Mintha nem is láttuk volna, elmegyünk mellette? Esetleg ellágyul a szívünk, rámosolygunk, és ha lehetőségünk van rá, meg is simogatjuk? A legtöbben utóbbit választanánk, ennek pedig tudományos oka van.


Egy kutatócsoport nemrégiben kiadott tanulmánya szerint a kutyakölykök szemöldökizmainak mozgása – ami annyira imádnivalóvá teszi őket – nincs jelen a farkasoknál. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a képességük azt követően alakult ki, hogy mi, emberek háziasítottuk őket – írja a ScienceAlert.

Ez a mozgás a kutya szemét nagyobbnak tünteti fel, ami gyermeki megjelenést kölcsönöz neki. Ez utánozhatja azt az arcmozgást is, amelyet az emberek végeznek, amikor szomorúak

Bridget Waller evolúciós pszichológus, az Egyesült Királyságbeli Portsmouthi Egyetem munkatársa.

\u200bK\u00f6ly\u00f6kkutya

Kölyökkutya

Shutterstock

Farkask\u00f6ly\u00f6k

Farkaskölyök

Shutterstock

A kutatást végző tudósok azt is megállapították, hogy a kutyáknak nemcsak az izomzatuk különbözik a farkasokétól, hanem az arcizmaik szerkezete is. Még a kutyák arcizmainak belső összetétele is megváltozott, hogy kísértetiesen hasonlítson az emberéhez.

A száj környéki izomból (orbicularis oris) vett mintákból kiderül, hogy a kutyáknak és az embereknek is több a gyors izomrostjuk a lassú izomrostokhoz képest, míg a farkasoknál ez éppen fordítva van.

Ezek a gyors izomrostok gyorsan reagálnak – tökéletesek a szemöldök felhúzására vagy ugatásra –, de gyorsabban is fáradnak. A lassú rángású izmok hosszabb ideig tartják a tartós mozdulatokat, mint amilyenek például a farkasüvöltéshez szükségesek.

De mi lehet az oka ennek az evolúciós különbségnek?

Amikor 40 ezer évvel ezelőtt – a vadászó-gyűjtögető korban –, elindult a kapcsolatunk ezekkel az állatokkal, egyértelmű volt, hogy a fajok közötti gyors kommunikáció túlélési előnyt jelent azokkal a ragadozókkal szemben, amelyek mind a két fajra veszélyt jelentettek.

Az emberekkel való jobb kommunikációra irányuló ilyen erős nyomás hatására a természetes szelekció a kutyák azon képességét is csiszolta, melyek a megértésüket segítették elő; ezért lehetséges, hogy kutyatársaink meg tudják állapítani, ha hazudunk, és ösztönösen megérzik és reagálnak a hangulatunkra.

Hosszú közös történelmünk ezekkel az állatokkal olyan partnerséget hozott létre, amely semmi máshoz nem hasonlítható, és amely évezredek változásai során fejlődött és virágzott. Ez idő alatt a kutyák a mi evolúciónkat is befolyásolták, kötődésünk tehát a génjeinkbe van írva.

Jól ismert, hogy az emberek már fiatal korban is veleszületetten vonzódnak a gyermeki arckifejezéshez. Ezek közé a vonások közé tartozik a testmérethez képest viszonylag nagy fej, a nagy szemek és a kis orr, ezek a vonások pedig a kölyökkutyákra is igazak.

A figyelmetekbe ajánljuk