Egy kutatócsoport nemrégiben kiadott tanulmánya szerint a kutyakölykök szemöldökizmainak mozgása – ami annyira imádnivalóvá teszi őket – nincs jelen a farkasoknál. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a képességük azt követően alakult ki, hogy mi, emberek háziasítottuk őket – írja a ScienceAlert.
Ez a mozgás a kutya szemét nagyobbnak tünteti fel, ami gyermeki megjelenést kölcsönöz neki. Ez utánozhatja azt az arcmozgást is, amelyet az emberek végeznek, amikor szomorúak
– Bridget Waller evolúciós pszichológus, az Egyesült Királyságbeli Portsmouthi Egyetem munkatársa.
A kutatást végző tudósok azt is megállapították, hogy a kutyáknak nemcsak az izomzatuk különbözik a farkasokétól, hanem az arcizmaik szerkezete is. Még a kutyák arcizmainak belső összetétele is megváltozott, hogy kísértetiesen hasonlítson az emberéhez.
A száj környéki izomból (orbicularis oris) vett mintákból kiderül, hogy a kutyáknak és az embereknek is több a gyors izomrostjuk a lassú izomrostokhoz képest, míg a farkasoknál ez éppen fordítva van.
Ezek a gyors izomrostok gyorsan reagálnak – tökéletesek a szemöldök felhúzására vagy ugatásra –, de gyorsabban is fáradnak. A lassú rángású izmok hosszabb ideig tartják a tartós mozdulatokat, mint amilyenek például a farkasüvöltéshez szükségesek.
De mi lehet az oka ennek az evolúciós különbségnek?
Amikor 40 ezer évvel ezelőtt – a vadászó-gyűjtögető korban –, elindult a kapcsolatunk ezekkel az állatokkal, egyértelmű volt, hogy a fajok közötti gyors kommunikáció túlélési előnyt jelent azokkal a ragadozókkal szemben, amelyek mind a két fajra veszélyt jelentettek.
Az emberekkel való jobb kommunikációra irányuló ilyen erős nyomás hatására a természetes szelekció a kutyák azon képességét is csiszolta, melyek a megértésüket segítették elő; ezért lehetséges, hogy kutyatársaink meg tudják állapítani, ha hazudunk, és ösztönösen megérzik és reagálnak a hangulatunkra.
Hosszú közös történelmünk ezekkel az állatokkal olyan partnerséget hozott létre, amely semmi máshoz nem hasonlítható, és amely évezredek változásai során fejlődött és virágzott. Ez idő alatt a kutyák a mi evolúciónkat is befolyásolták, kötődésünk tehát a génjeinkbe van írva.
Jól ismert, hogy az emberek már fiatal korban is veleszületetten vonzódnak a gyermeki arckifejezéshez. Ezek közé a vonások közé tartozik a testmérethez képest viszonylag nagy fej, a nagy szemek és a kis orr, ezek a vonások pedig a kölyökkutyákra is igazak.
