Meglepő módon alakulhatott ki a legelső kerék

Ezt az elméletet több mint 150 agyagból készült, apró, négykerekű kocsimodell felfedezése bizonyítja, melyeket vesszőfonás-mintázat díszít – ezek kifejezetten a korabeli bányászok kosaraira emlékeztetnek, és a szénizotópos kormeghatározás szerint a legkorábbi ismert ábrázolásai a kerekes szállításnak.

Sokáig úgy gondolták, hogy egyszerű fahengerekből alakult ki a kerék, de ebben rengeteg kutató kételkedett, ugyanis ezek a formák köztudottan csak sima, egyenes terepen működnek, és ha a kocsi elhalad felettük, a hengereket folyamatosan újra előre kell vinni. Ez pedig bizony megerőltető megoldás, ezért is használták ritkán az ókorban. A szkeptikusok szerint a hengerek túl sok gonddal jártak ahhoz, hogy valóban a kerék előzményei legyenek.

Ennek némileg ellentmond, hogy egy bányában a hengerek jobban működhettek, hiszen az utak ember alkotta, egyenes járatok voltak. Ez a körülmény arra ösztönözte a kutatócsoportot, hogy újragondolják azt az elméletet, miszerint igenis a hengerekből alakult ki a kerék.

Ehhez az átalakuláshoz két fontos újításra volt szükség: először a kocsit úgy kellett módosítani, hogy a talpa félköríves mélyedéseket, azaz foglalatokat tartalmazzon, amik rögzítik a hengereket – így amikor a bányász húzta a kocsit, a hengerek vele együtt mozogtak. A második, még fontosabb lépés pedig magukra a hengerekre vonatkozott – ennél a pontnál kezdték el a szakértők fizikai modellezéssel és számítógépes szimulációval vizsgálni a helyzetet.

A kutatók létrehoztak egy számítógépes programot, amely a hengertől a kerékig tartó fejlődési folyamatot modellezte – a feltevésük ugyanis az volt, hogy ezt az átalakulást egy fizikai jelenség, az úgynevezett mechanikai előny vezérelte. Ha a hengert úgy módosítják, hogy növelje a mechanikai előnyt, akkor a kocsit sokkal könnyebb tolni vagy éppen húzni.

A szakértők szerint hasonló folyamat játszódott le 6000 évvel ezelőtt is – a súrlódás miatt kezdhetett el kopni a henger közepe, és így lassan karcsúsodni kezdett a formája. Sőt, az is lehet, hogy a bányászok tudatosan keskenyítették a formát – bármelyik is történt, az eredmény ugyanaz lett: a keskenyebb tengelyrésznél könnyebben mozgott a kocsi. Az idő múlásával a hengerek egyre karcsúbbak lettek, míg végül csak egy vékony rúd maradt, amelynek két végén nagyobb korongok voltak, és ez volt az kerék legelső, kezdetleges formája. A kerék feltalálásának tehát nem volt egy konkrét pillanata, sokkal inkább beszélhetünk egy folyamatról – írja be a Science Alert.