Itt egy meghökkentő új módszer a kávézacc felhasználására
A kávézaccot a legtöbben egyszerűen kidobjuk, pedig egy új kutatás szerint értékes alapanyag is lehet. Dél-koreai tudósok nemrég olyan szigetelőanyagot készítettek belőle, amely teljesítményben felveszi a versenyt a jelenlegi megoldásokkal. Az eljárás nagy előnye, hogy jóval fenntarthatóbb, mint a hagyományos alternatívák.
A Jeonbuk National University kutatócsoportja arra a problémára keresett megoldást, hogyan lehetne újrahasznosítani a kávéhulladékot. A probléma azért égető, mert naponta körülbelül 2,25 milliárd csésze kávé fogy el globálisan, ami óriási mennyiségű zaccot eredményez. Ennek nagy része hulladéklerakókba kerül vagy elégetik, ami a környezet szempontjából rendkívül kedvezőtlen – hangsúlyozza a ScienceAlert.
A kutatók célja az volt, hogy ezt a mellékterméket értékes anyaggá alakítsák. Végül egy olyan eljárást dolgoztak ki, amelynek során a kávézaccot először egy héten át 80 Celsius-fokon szárítják, majd magas hőmérsékleten úgynevezett biokarbonná alakítják. Ezt követően környezetbarát oldószerekkel kezelik, majd egy természetes polimerrel, etilcellulózzal keverik össze. A végeredményt összenyomják és felmelegítik, így jön létre a végső kompozit anyag.
Az így kapott szerkezet egyik kulcsa a porózus felépítés: a benne lévő apró üregek levegőt zárnak magukba, ami kiváló hőszigetelővé teszi az anyagot. A mérések szerint a legjobb változat hővezetési tényezője mindössze 0,04 watt per méter-kelvin volt, ami már a hatékony szigetelők kategóriájába tartozik.
A teljesítmény vizsgálatához laboratóriumi kísérletet is végeztek. Különböző szigetelőanyagokat – köztük az új, kávéalapú kompozitot – helyeztek napelemek alá, majd megmérték a hőmérsékletet egy kis kamrában. Ez a modell azt szimulálta, hogyan akadályozza meg a szigetelés, hogy a napelemek által kibocsátott hő bejusson az épület belsejébe. Az eredmények azt mutatták, hogy a kávézaccból készült anyaggal ellátott rendszer következetesen alacsonyabb hőmérsékletet tartott fenn.
Teljesítményben az anyag megközelíti a széles körben használt expandált polisztirolt (vagyis a hungarocellt), amely jelenleg az egyik legelterjedtebb szigetelő. A különbség azonban jelentős: míg a polisztirol fosszilis alapú és nehezen bomlik le, addig a kávézaccból készült változat biológiailag lebomló. A kísérlet során három hét alatt tömegének több mint 10 százalékát elvesztette, míg a polisztirolé gyakorlatilag változatlan maradt.
A kutatók szerint az ilyen típusú fejlesztések különösen fontosak a körforgásos gazdaság szempontjából, ahol a cél az, hogy a hulladékból új, értékes termékek szülessenek. Az új szigetelőanyag például kifejezetten hasznos lehet épületek esetében, különösen ott, ahol napelemek működnek, hiszen segíthet csökkenteni a túlmelegedést és javítani az energiahatékonyságot.
Egy korábbi ausztrál kutatás szerint a megfelelően hőkezelt kávéhulladékot betonhoz adva akár 30 százalékkal is nőhet utóbbi szilárdsága. Ez egyszerre csökkentheti a szerves hulladék környezeti terhelését és az építőipar homokigényét, amely jelentős károkat okoz a természetben.
Olvasd el ezt is!