people holding shoulders sitting on wall

Néha két ember között egyszerűen csak megtörténik a kattanás, és azonnal kialakul a kötődés erős érzése. A szerelem esetében ez a jelenség állítólag első látásra bekövetkezik. A barátságokban azonban egészen más ingerünk van az illatokra, a Science Advances című szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint.


Ha két ember hasonlít egymásra, nagyobb valószínűséggel alakul ki közöttük idővel erős barátság. A hasonlóságok egy része viszonylag egyszerű (mint például az életkor, az iskolai végzettség és a vallás), míg mások kicsit összetettebbek (személyiség, az értékek, az idegi aktivitás mintái és a genetikai felépítés).

De mégis hogyan vagyunk képesek ennyi változót felmérni néhány perc alatt? A válaszhoz nem kell messzebbre mennünk, mint a kutyákhoz. Egy új potenciális baráttal való találkozáskor a legtöbb négylábú nyilvánvalóan kihagyja a csevegést, és rögtön a tárgyra tér, bevetve az egyetlen olyan érzékszervet, amely közvetlenül az agy érzelmi központjába van bekötve: az orrot.

Pillanatokkal azután, hogy egy idegennel találkozik, a kutya vagy új legjobb barátot vagy a legnagyobb ellenségét szerzi magának. Ráadásul nem a kutyák az egyetlenek, akik a potenciális kapcsolatok felmérésekor a szaglásos kommunikációt részesítik előnyben; a legtöbb emlős esetében ez a kommunikáció preferált módja.

Inbal Ravreby, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet végzős hallgatója pedig azt feltételezte, hogy még az emberek is a szaglást használják az azonnali és megbízható értékeléshez.

Az emberek folyamatosan, de tudat alatt megszaglászzák magukat és másokat.

Ravreby hipotézise kihívás elé állította a tudományos világ néhány nagyágyúját. Charles Darwin azt állította, hogy a szaglásnak rendkívül csekély haszna van, ha van egyáltalán. Sigmund Freud pedig úgy vélte, hogy a szagok iránti emberi érdektelenség szerves része volt a felegyenesedett testtartás és a civilizált viselkedés kialakulásának. Freud a testszagok iránti érdeklődést pszichiátriai rendellenesség tünetének értelmezte.

Egy 2020-as tanulmány például kimutatta, hogy az emberek tudat alatt gyakrabban szagolják az azonos neműeket. Ravreby azt gyanította, hogy ez egy nyom lehet arra vonatkozóan, hogy az emberek hogyan értékelik gyorsan a barátsági potenciált. Feltételezte, hogy az emberek megszagolják magukat és másokat, hogy szinte azonnal felismerjék az összetett hasonlóságokat. Más szóval, ha valakinek hasonló illata van, akkor az a személy jó baráti alapanyag.

Annak megállapítására, hogy létezik barátság első látásra, Ravreby és csapata 235 embert toborzott (átlagéletkoruk 26 év), és megkérte őket, hogy saját szavaikkal definiálják a „kattanásbarátságot".

A résztvevők közül tíznek fogalma sem volt arról, hogy miről beszélnek a kutatók. A többi 225 résztvevőnek azonban nagyon hasonló fogalma volt a jelenségről, 137-en úgy definiálták, hogy „barátság, amely az első találkozáskor azonnal kialakul". Más gyakori állítások között olyan megfogalmazások szerepeltek, mint a kémia és az „egy hullámhosszon vagyunk". Ezzel megerősítette, hogy az ehhez hasonló barátságok valós társadalmi történések. Annak tesztelésére, hogy ezeknek a barátoknak valóban hasonló-e a szaguk, Ravreby és csapata nekilátott a feladatnak, hogy felkutassák azokat a barátokat, amelyek megfelelnek ennek a szigorú definíciónak.

Hónapokig tartó telefonos interjúk és kérdőívek után 20 pár azonos nemű barátot toborzott (tíz férfi és tíz női pár, átlagosan 25 évesek, kiknek a barátságuk átlagos időtartama hat év volt).

Szigorú adományozási protokoll szerint „adományoztak" testszagot. Az adományozóknak minden este illatmentes szappant biztosítottak, és arra utasították őket, hogy kerüljék az egyéb, esetlegesen illatanyagot tartalmazó kozmetikumokat. Ezenkívül pamut pólót is kaptak, amelyet zuhanyzás után legalább hat órán át, két egymást követő éjszakán át kellett viselniük. Továbbá megkérték őket, hogy kerüljék a testszagot erősen befolyásoló ételeket (például curry, spárga és fokhagyma). A második éjszaka után a kutatók begyűjtötték a pólókat, és fagyasztóban tárolták őket, hogy minimalizálják a szagveszteséget.

Ezek után Ravreby 24 további önkéntest toborzott, akik megszagolták a pólókat, és értékelték őket kellemesség, intenzitás, szexuális vonzalom, kompetencia és temperamentum szempontjából. Ravreby és csapata szagprofilokat is készített egy eNose, egy korszerű szagkémiai elemzőgép segítségével. Mind az önkéntesek által generált profilok, mind az eNose által generált profilok azt mutatták, hogy a donorok szaga lényegesen jobban hasonlított a barátjukéra, mint más donorokéra.

Ha hasonló szagú emberek között barátság alakul ki, és az eNose képes azonosítani, hogy mely emberek testszagának kémiai profilja hasonló, akkor elméletileg Ravreby az eNose segítségével megjósolhatja, hogy az idegenek első szaglásra barátok lesznek-e.

A figyelmetekbe ajánljuk