A 320 millió fényévre lévő két galaxis közötti folyamatos kölcsönhatást egy gyönyörű Hubble-felvételen örökítették meg.
Az Arp 282 néven szereplő univerzumok egy nagy, NGC 169 nevű, mintegy 140 000 fényév átmérőjű sávos spirálgalaxisból, valamint egy sokkal kisebb, IC 1559 nevű, mintegy 40 000 fényév átmérőjű poláris gyűrűs galaxisból állnak.
Ez a két galaxis pedig elég közel került egymáshoz ahhoz, hogy anyagot cseréljenek. Ez egyébként nem szokatlan. Bár a világűr hatalmas és többnyire üres, a galaxisok gravitációsan egymáshoz húzódnak, talán a láthatatlan kozmikus háló szálai mentén, amely az egész világegyetemet átszövi, és létfontosságú szerepet játszik az univerzum alakításában.
A galaxisok közötti kölcsönhatások jelentősen hozzájárulnak a fejlődésükhöz, legyen szó akár csak egy átrepülésről, amely anyagcserét eredményez, akár egy teljes összeolvadásról, ahogy az a Tejútrendszer története során már többször is megtörtént. Ezek a kölcsönhatások megváltoztathatják egy galaxis alakját, vagy olyan lökéshullámokat indíthatnak el, amelyek beindítják a csillagkeletkezést, és ezzel gyakorlatilag újjáélesztik azt a galaxist, amelynek csillagkeletkezési rátája hanyatlik.
A Hubble felvétele
Megpróbálhatjuk megérteni ezeket a kölcsönhatásokat, ha olyan galaxispárokat vagy galaxiscsoportokat találunk, amelyekben éppen ezek a folyamatok zajlanak. Épp ezért olyan fontosak az olyan felvételek, mint a Hubble legutóbbi szerzeménye.
