Mégis reng a Hold? Kínai kutatók friss bizonyítékot találtak a szeizmikus aktivitásra

Kínai kutatók 2009 óta 41 új földcsuszamlást azonosítottak a Holdon – ehhez 74 instabil terület 562 nagy felbontású műholdfelvételét hasonlították össze. A mozgások jellemzően kráterfalakon, vetődéshez köthető ráncgerinceken és vulkanikus térszíneken történtek, főleg a Mare Imbrium keleti medencéjében, ez pedig arra utal, hogy az adott régió szeizmikusan aktív.

A holdi földcsuszamlások léptéke kisebb, mint a földieké: átlagosan egy kilométer hosszúak, száz méter szélesek és alig egy méter mélyek, és mintegy 100 000 köbméternyi anyag mozog egy-egy esemény során. Míg azonban a Földön a víz tompítja a rengések energiáját, a Hold kőzetei teljesen szárazak, így a szeizmikus hullámok lassabban csillapodnak, ezért akár órákig is tarthat a rázkódás. Ez különösen veszélyessé teheti a felszínt a jövőbeli holdbázisok számára.

A felfedezés megingatja azt a korábbi elképzelést, miszerint a Hold geológiai aktivitása mára már teljesen megszűnt. Az Apollo-korszakban mért holdrengéseket sokáig kivételnek tekintették, a mostani bizonyítékok viszont arra mutatnak, hogy a Hold belső hőállapota még mindig elegendő a szeizmikus aktivitás fenntartásához. Bár a kutatók új becsapódási krátereket is találtak, ezek kevesebb mint 30 százaléka esett egybe a földcsuszamlásokkal – így valószínű, hogy többségüket holdrengések okozták.

A kutatás nemcsak a Hold belső szeizmikus zónáinak feltérképezését segíti, hanem a hő- és energiaáramlásról is új adatokat szolgáltat. Emiatt gyakorlati jelentősége is nagy: a jövőbeli holdexpedíciók, köztük Kína 2035-re tervezett déli-sarki állomása számára létfontosságú lesz a biztonságos leszállóhelyek kijelölése. A Csang'o-8 küldetés 2029-ben például szeizmométert telepít a déli pólusra, amellyel közvetlenül is nyomon követhetők majd a holdrengések és az általuk kiváltott felszíni változások.

(Forrás: Interesting Engineering)