person's hands

Több millió embernek volt már halálközeli élménye, és ez gyakran arra készteti őket, hogy higgyenek a túlvilági életben. Vajon ez jó bizonyítéknak számít?


A halálközeli élmények (NDE-k) szokatlanul gyakoriak az emberek körében. Körülbelül 9 millió amerikai állítja, hogy volt már NDE-je. Úgy gondolják, hogy a lakosság nagyjából öt százalékának, és a kritikus állapotú betegek (azaz az intenzív osztályon kezeltek) 15-20 százalékának volt testen kívüli élménye. A tudományos vagy filozófiai irodalomban a halálközeli élmény nem valamilyen más kognitív jelenség félreértése vagy félremagyarázása. Az NDE hiteles élmény, amelyet nem lehet egyszerűen képzeletre, halálfélelemre, hallucinációra, pszichózisra, droghasználatra vagy oxigénhiányra redukálni.

Az NDE-ket mint önálló dolgot kell vizsgálni - egy különálló élményt, amellyel emberek milliói találkoznak világszerte, és amely nem redukálható semmilyen más (létező) idegtudományi magyarázatra. Egy új mérföldkőnek számító tanulmányából több érdekes dolog is kiderül. Először is, kimutatták, hogy az NDE-k néhány perccel azután következnek be, hogy a kritikus állapotban lévő beteg szíve leállt, és egy olyan időpontban, amikor az agy normális esetben leáll, és az agykérgi aktivitás izoelektromossá válik. Ez arra utal, hogy bármi legyen is ezeknek az NDE-knek a forrása vagy oka, az nem a normális, érthető agyi folyamatokban rejlik. Másodszor, az NDE-kre való visszaemlékezésünk sokkal inkább hasonlít a valós emlékekre, mint a képzelt emlékekre.

Amint azt a Padovai Egyetem kutatócsoportja kimutatta, az NDE-emlékek és a valós emlékek ugyanannyi meszszikus jellemzővel rendelkeztek, és mindkettő összetettebb és gazdagabb volt, mint az elképzelt emlékek. Vagyis az NDE-ket nem lehet azonnal a halálközeli állapotok kitalált képtelenségeként elvetni - legalábbis az emlékezet és a visszaemlékezés szempontjából. Végül, és ami talán a legmegdöbbentőbb, az NDE-t átélt emberek gyakran tudnak olyan dolgokról beszámolni, amelyek valóban megtörténtek, miközben eszméletlenek voltak, például egy nyitott szívműtét megtörténtéről. Még furcsább, hogy néha az NDE-kben olyan események történnek, amelyekről az átélők nem is tudhattak. Vannak olyan érvek, hogy ez akár empirikus bizonyítása lehet Isten létezésének. Először is, az NDE-k ilyen módon történő felhasználása lényegében a hézagok istene tévhit átdolgozása.

Ez egy olyan érv, amely a következő kategóriába tartozik: nem tudjuk, hogyan működik valami, ezért annak istennek/misztikusnak kell lennie. Igen, lehet, de amíg nem zártunk ki minden más természetes magyarázatot, addig filozófiai szempontból kevés okunk van a természetfelettihez folyamodni. Az agyról alkotott ismereteink még mindig rengeteg hézagot tartalmaznak, így nem világos, miért kell Istent feltételeznünk magyarázatként. Másodszor, az emberi tudattal kapcsolatos bármely tanulmány problémája, hogy önbevallásra támaszkodik. Az önbevallással pedig az a probléma, hogy azt semmilyen objektív eszközzel nem lehet alátámasztani. Például, ha valaki azt mondja, hogy egy bizonyos időpontban a teste fölött lebegett, azt nem lehet függetlenül ellenőrizni. Különbség van aközött, hogy valaki azt hiszi, hogy volt egy élménye, és aközött, hogy valóban volt. Ez kicsit olyan, mintha megkérdeznénk valakit, hogy mikor volt egy bizonyos álma az éjszaka folyamán.

Harmadszor, bár a hiteles és ésszerű tanúvallomások nagy súlya arra utal, hogy valami igaz, nem egyértelmű, hogy a NDE-k esetében ez a küszöbérték teljesül. Amikor a túlvilágról, az istenekről, a természetfelettiről vagy az egyediségről van szó, az igazoláshoz a szokásos normáknál többre van szükség. A britek hét százaléka és az amerikaiak tizede állítja, hogy látott már UFO-t. Ez bizonyítéknak számít a létezésükre? Az Egyesült Államokban az emberek közel 20 százaléka állítja, hogy látott már szellemet. De léteznek-e szellemek? Milyen túlvilági élet létezik? Még ha feltételeznénk is, hogy a HKÉ-k bizonyítják a túlvilági élet létezését, akkor is van még egy negyedik probléma is.

Azt, hogy az emberek hogyan írják le ezeket a jelenségeket, befolyásolja a kulturális hátterük. Egy keresztény Amerikában Jézust vagy a Biblia Istenét fogja látni. Egy buddhista vagy hindu szinte biztosan másképp látja. A halálközeli élményeket a filozófiai szakirodalom gyakran elutasította, mint az agy hibás működésének melléktermékét. Az utóbbi években azonban a HKÉ-kutatások puszta mélysége és sokfélesége miatt már nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Elég gyakoriak és elég abnormálisak ahhoz, hogy figyelmet igényeljenek. Legalábbis az NDE-k (ismét) felfedik, hogy az agyunk egy rejtélyes, bonyolult rejtvény, amelyet még csak most kezdünk megfejteni. Legfeljebb lehetővé teszik számunkra, hogy bepillantsunk a függöny mögé, hogy első kézből lássuk a spirituális világot.

(Forrás: BigThink)


A figyelmetekbe ajánljuk