De persze más csak gondolni rá, mint valóban bántalmazni is a gyereket. Fontos különbség!
Az újdonsült szülők túlnyomó többsége elismeri, hogy negatív gondolatokat él át. Ezek közé tartoznak a csecsemőjük bántalmazására irányuló tolakodó gondolatok. Ezek különösen gyakoriak az újszülött életének első néhány hetében. Annak felmérésére, hogy az újdonsült anyukák milyen gyakran gondolnak arra, hogy szándékosan ártanak csecsemőjüknek, a kutatók telefonos interjúkat készítettek újdonsült anyukákkal Kanada-szerte a szülés utáni 9. és 21. héten. A mentális egészség és a nem kívánt tolakodó gondolatok gyakoriságának felmérésére a Postpartum Intrusions Interview nevű félig strukturált interjúprotokollt használták. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan gondolat, impulzus vagy kép, amely eszünkbe jut.
A 340 megkérdezett újdonsült anya közül 151 - mintegy 44 százalék - számolt be arról, hogy olyan gondolatokat élt át, amelyekben szándékosan ártani akartak a babájuknak. Ezek az eredmények nem rendellenességek. Összhangban vannak a korábbi kutatásokkal, amelyek becslései szerint az újdonsült anyák és apák 20-50%-a éli át az újszülöttje szándékos bántalmazására vonatkozó tolakodó gondolatokat. Annak felmérésére, hogy az ilyen gondolatok előre jelzik-e a csecsemőnek okozott tényleges kárt, az újdonsült anyukák olyan kérdőíveket is kitöltöttek, amelyek fizikai agresszióra vonatkozó kérdéseket is tartalmaztak.
A fizikai agresszió olyan cselekedeteket foglalt magában, mint a csecsemő rázása, ütlegelése, elfenekelése, megégetése és fojtogatása. Az őszinte kitárulkozás ösztönzése érdekében a résztvevőket többször tájékoztatták arról, hogy az agresszióra vonatkozó kérdések névtelenek. A 151 nő közül, aki szándékos ártás gondolatáról számolt be, mindössze 4 (2,6 százalék) számolt be arról, hogy agresszívan viselkedett csecsemőjével szemben. Ez nem szignifikánsan alacsonyabb, mint a fizikai károkozás aránya azon 189 nő körében, akik nem számoltak be szándékos károkozás gondolatairól (189-ből 6, azaz 3,2 százalék).
Röviden, azok a nők, akik bevallották, hogy gondoltak arra, hogy szándékosan ártanak csecsemőjüknek, nem számoltak be nagyobb valószínűséggel fizikai agresszióról. A kutatócsapat jelenleg egy nagyszabású, több ezer újdonsült anyát bevonó replikációs vizsgálatot végez. Az eddigi tanulságok azonban összhangban vannak azzal, amit a klinikai pszichológusok már régóta tudnak a szorongással kapcsolatos esetekről: a gondolatok nem cselekedetek.
A nemkívánatos, tolakodó gondolatok gyakoriak stresszes időszakokban. Általában frusztrációt vagy félelmet kiváltó érzelmi helyzetekben merülnek fel, és gyakran aktuális aggodalmakkal kapcsolatosak. Annak ellenére, hogy kultúránk az újszülöttkori fázist varázslatosként kezeli, a nyers igazság az, hogy gyakran rendkívül stresszes. A szülők aggódnak amiatt, hogy megfelelően gondoskodnak-e az újszülöttről, miközben a sírással, a pelenkafújásokkal és az extrém alváshiánnyal is meg kell küzdeniük. Sok szempontból csak logikus, hogy az ilyen körülmények tolakodó gondolatokat indukálnak a szülői szereppel kapcsolatban.
Röviden: normális, hogy a szülők elképzelik, hogy ártanak a gyermekeiknek. De egy olyan társadalomban, amely a szülőséget és a csecsemők biztonságát piedesztálra emeli, az ilyen tények megvitatása tabu marad. Még az egészségügyi szolgáltatók is gyakran félreértik a nem kívánt tolakodó gondolatok elterjedtségét és jelentését, ami potenciálisan téves diagnózishoz vezethet, és növeli annak valószínűségét, hogy a normális gondolatok kényszerbetegséggé alakulnak. Ha újdonsült szülő vagy, akinek a csecsemője bántalmazására vonatkozó gondolataid vannak, valószínűleg nem kell aggódnod gyermeked miatt. Inkább magad miatt aggódj és pihenj, rád fér.
(Forrás: BigThink)
