A gyaloglási tempó közvetlenül befolyásolhatja a biológiai öregedési folyamatot – derül ki egy kutatásból.
A 405 981 brit felnőtt adatainak elemzése során összefüggést találtak a gyaloglási tempó és a biológiai életkor jelzője, a leukocita telomérhossz (LTL) között.
A mindennapos, 10 perces gyors séta ugyan kevésnek tűnhet, de a hatása jelentős, mivel bizonyítottan növeli a hosszú élettartamot. Sőt, a szóban forgó mozgásforma sok évvel lassíthatja a biológiai öregedést.
Korábbi kutatások szerint a gyors gyaloglók nagyobb fizikai erőnléttel rendelkeznek, kisebb valószínűséggel alakulnak ki szív- és érrendszeri betegségek, és akár 20 évvel magasabb a várható élettartamuk, mint a lassú gyaloglóknak.
Annak megállapítására, hogy ezek az állítások igazak-e, a szóban forgó tanulmány a lassú és gyors gyaloglók közötti LTL-különbséget vizsgálta, és megállapította, hogy a gyors gyaloglás 16 évvel fiatalabb biológiai életkort eredményezhet.
Kétségtelen, hogy a gyaloglásnak vannak társadalmi, mentális és fizikai előnyei, de a gyaloglási tempó hatását egészen eddig még nem vizsgálták meg ilyen alaposan.
Dr. Paddy Dempsey, a tanulmány első szerzője elmondta:
A gyaloglási tempó, a fizikai aktivitás és a telomerhossz közötti összefüggésekkel kapcsolatos korábbi kutatásokat az ellentmondásos eredmények és a magas minőségű adatok hiánya korlátozta. Ez a kutatás genetikai adatokat használt fel, hogy erősebb bizonyítékot szolgáltasson a gyorsabb gyaloglási tempó és a hosszabb telomerhossz közötti okozati kapcsolatra. A csuklón viselt, viselhető aktivitáskövető eszközökből származó, a szokásos fizikai aktivitás mérésére használt adatok szintén alátámasztották az aktivitás intenzitásának (pl. a gyorsabb gyaloglás) erősebb szerepét a telomerhosszal kapcsolatban.
Dempsey ezután hozzátette, hogy az olyan tevékenységek, mint a szokásosnál lassabb gyaloglási sebesség, egyszerű módot jelentenek a krónikus betegségek vagy az egészségtelen öregedés nagyobb kockázatának kitett emberek azonosítására, és hogy a tevékenység intenzitása fontos szerepet játszhat a beavatkozások optimalizálásában. Például az általános gyaloglás növelése mellett azok, akik képesek rá, törekedhetnének az adott idő alatt megtett lépések számának növelésére (például gyorsabb gyaloglással a buszmegállóig).
Forrás: PsyBlog
