A Nap sötét vonalainak eredete még mindig rejtély a kutatók előtt

Bár a Nap fehér fényben ragyog, valójában színeinek teljes spektruma ennél sokkal összetettebb. Az 1980-as években a Kitt Peak Nemzeti Napmegfigyelő Intézet adatai alapján készült felvételen jól látható, hogy a legerősebb fény a sárgászöld hullámhosszokon szűrődik át, a napfény mégis színtelennek tűnik. A másik érdekesség ezzel kapcsolatban a csillag fényében található sötét vonalak, vagyis a Fraunhofer-féle vonalak jelenléte. Ezeket már 1814 óta ismerjük Josef von Fraunhofer német fizikus megfigyeléseinek köszönhetően; lényegében megmutatják azokat a pontokat, ahol a Nap elemei elnyelik a fény egyes hullámhosszait.

A Nap – akárcsak a többi csillag – főként hidrogénből és héliumból áll, de alkotóelemei közt van oxigén, nátrium, kalcium, sőt nyomokban higany is. A világegyetem születésekor egyébként szinte kizárólag csak hidrogén és hélium létezett. A csillagok belsejében zajló atommagreakciók hozták létre a nehezebb elemeket, amelyek később szétszóródtak az űrben, így a következő csillaggenerációk már ezekből épültek fel. Az ilyen elemek aránya segít megállapítani egy csillag korát is.

Bár a Nap spektrumát már jól ismerjük, a tudósok még így sem tudnak több száz elnyelési jelet már ismert atomhoz vagy molekulához kötni. Ennek egyik fő oka, hogy a ma rendelkezésre álló adatbázisok még nem teljesek, hiszen egy-egy atom vagy molekula spektrális lenyomatának pontos meghatározása kísérleteket és ellenőrzést igényel. A „hiányzó” vonalak közül különösen bonyolult az úgynevezett vascsoport tagjainak felderítése.

Maga a Nap tevékenysége is hozzátesz a rejtélyhez. Változékony légköre, a konvekció és a hullámzó mágneses tér még tovább nehezítik a jelenségek megértését. A megoldásra azonban feltehetően nem kell sokat várnunk: az egyre fejlettebb műszerek, bővülő adatbázisok és pontosabb napmodellek segítik a munkát.

(Forrás: ScienceAlert)