A Hold és a Föld már 4,5 milliárd éve néz farkasszemet egymással, de nagyon úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerülnek egymástól.
A Hold – amelynek a nyersanyagaira már a NASA is pályázik – kialakulása óta eltelt évmilliárdok során a két bolygó keringési pályája alaposan megváltozott: ennek okán a szomszédunk egyre távolabb kerül a Földtől, és minden jel arra utal, hogy az utódaink már sokkal kevesebbszer, és sokkal kisebbnek fogják látni a Holdat.
Az előbbi jelenségről meglehetősen pontos információink vannak, ugyanis a Lunar Laser Ranging Experimentnek köszönhetően centiméterre pontosan meg lehet mondani, miként távolodik tőlünk a Hold.
Ez is érdekelhet: A Hold mégsem „sajtból van" egy friss kutatás szerint – de akkor miből?
A ’60-as és ’70-es évek Apollo-missziói során ugyanis különböző reflektorokat helyeztek el a bolygó felszínén. Miután a lézerrel ezekre az eszközökre céloztak, megmérték, mennyi idő alatt verődik vissza a fény a Földre, és megállapították, hogy a Hold évente körülbelül 3 centiméterrel távolodik tőlünk.
Na de mi történik akkor, amikor az egyesek szerint zenélő Hold már túlságosan is távol lesz? A szakértők szerint először is el kell majd búcsúznunk a napfogyatkozásoktól.
Idővel a teljes napfogyatkozások száma és gyakorisága csökkenni fog. Körülbelül 600 millió év múlva fogja a Föld utoljára megtapasztalni a teljes napfogyatkozás szépségét és drámaiságát
– mondta 2017-ben Richard Vondrak, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának holdkutatója.
Attól azonban nem kell tartani, hogy a bolygónk egy nap majd „elveszíti” a Holdat, ugyanis a szomszédunk soha nem fog tudni szabadulni a pályánkról – kivéve akkor, amikor majd pár milliárd év múlva a Nap egy vörös óriássá válik, és elnyeli mindkét bolygót.
