Az évek során több híres gondolkodó is megpróbálta meghatározni a felnőtté válás szakaszait, amelyeken minden ember átesik. Freud maga is megpróbálkozott az emberi fejlődés öt szakaszával. A modern korban azonban alternatív modellekkel is találkozhatunk.
Egy amerikai üzletember, Stephen R. Covey szerint az emberi fejlődés az ő egyik alapgondolatára épül, amelyet érettségi kontinuumnak nevezett el. A személyes fejlődést pedig három különböző szakaszra osztotta.
- Függés – a gyermekek a gondozóikra támaszkodnak, hogy minden szükségletüket kielégítsék.
- Függetlenség – serdülők és fiatal felnőttek, akik önállósodnak.
- Kölcsönös függés – annak felismerése, hogy a legjobb eredmények elérése érdekében az embereknek együtt kell dolgozniuk a közös elképzelések és célok érdekében.
Ez is érdekelhet:Egy egyperces kisfilm rámutat az elviselhetetlen gyermekkori szorongásra
A Psychology Today számára írt tanulmányban Bob Taibbi klinikai szociális munkás a függés és a függetlenség közé egy negyedik szakaszt is beillesztett, amelyet ellenfüggésnek nevezett el. Ez a lázadás szakasza, amikor sok tizenéves hajlamos eltávolodni a szüleitől, és a barátokat kezdik elsődleges támasznak tekinteni – írja az IFLScience.
Bár a modell a gyermekkortól az érett felnőttkorig igyekszik nagy vonalakban körülhatárolni a fejlődést, az életkor nem döntő tényező. Az életkornak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy mennyire érett az illető, különösen a mentális és érzelmi érettséghez.
Taibbi arra is rámutat, hogy a különböző élettapasztalatok miatt az emberek ténylegesen megrekedhetnek a különböző szakaszok valamelyikében.
Néhány felnőtt még mindig a függés jellemzőivel rendelkezhet, általában azok, akiknek gyermek- és serdülőkorukban nem volt lehetőségük az önellátás kialakítására. Vannak, akik az ellenfüggőség örökös állapotában találják magukat, vagy életük későbbi szakaszába lépnek ebbe, ha tinédzserként esetleg nem volt lázadó fázisuk. Másrészt a függetlenségi szakaszban való megrekedés úgy nyilvánul meg, hogy képtelenek vagyunk segítséget kérni, és úgy érezzük, hogy mindent magunknak kell intézni.
Olvasd el ezt is! Kitolódott a serdülőkor, a 25 az új 18
Ryan Delaney író szerint ez utóbbi csapdába könnyű beleesni, különösen azért, mert a nyugati társadalmak gyakran tisztelik a független egyéniség eszméjét. A modell szerint azonban végső soron az egymásra utaltság elérése a cél, ami az emberi lét egyik alapvető eleme ahhoz, hogy hajlamosak legyünk a másokkal való kapcsolat kialakítására.
Túljutsz azon az önellátó szakaszon, és elfogadod, hogy nem tudsz mindent egyedül csinálni, hogy mások segítségét is kérheted, és hogy ez nem jelenti azt, hogy gyenge vagy. Sokkal inkább arról szól, hogy tudod, hogy képes vagy egyedül is helytállni, és bízol abban, hogy mások támaszt nyújthatnak neked
– írta Taibbi.
