Az emberi elme nem arra való, hogy éjfél után ébren legyen, figyelmeztetnek a tudósok

Az éjszaka közepén a világ egy sokkal ridegebb helynek tűnhet. A sötétség leple alatt a negatív gondolatok könnyen átjárják az elménket, miközben a plafont bámuljuk és próbálunk elaludni. Ez pedig hosszú távon komoly hatással lehet a mentális egészségünkre.


Számos bizonyíték utal arra, hogy az emberi elme másképp működik, ha éjszaka ébren van. Éjfél után inkább negatív érzelmek vonzzák a figyelmünket, mint a pozitívak, a veszélyes gondolatok pedig vonzóbbá válhatnak, és a gátlások is leépülnek.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy az emberi cirkadián ritmus nagymértékben részt vesz ezekben a kritikus változásokban, – amint azt az új tanulmányban kifejtik –, amely összefoglalja a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az agyi rendszerek hogyan működnek másképp sötétedés után.

A Mind After Midnight (Éjfél utáni elme) elnevezésű hipotézisük szerint az emberi test és az emberi elme egy természetes 24 órás aktivitási ciklust követ, amely befolyásolja érzelmeinket és viselkedésünket.

Nappal a molekuláris szintek és az agyi aktivitás az ébrenlétre van hangolva. Éjszaka azonban a szokásos viselkedésünk az alvás. Evolúciós szempontból ennek természetesen van értelme. Az emberek sokkal hatékonyabbak a vadászatban és a gyűjtögetésben nappal, és míg az éjszaka remekül alkalmas a pihenésre, hiszen az ősemberek is egykor nagyobb veszélynek voltak kitéve a sötétben.

A kutatók szerint e fokozott kockázat leküzdése érdekében a negatív ingerekre irányuló figyelmünk éjszaka szokatlanul megnövekszik. Míg korábban ez segíthetett abban, hogy túléljunk, ez a negatívumokra való hiper-fókuszálás napjainkban sokkal veszélyesebb.

Emberek milliói vannak, akik az éjszaka közepén ébren vannak, és sok bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az agyuk nem működik olyan jól, mint nappal. Az a kérésem, hogy több kutatás foglalkozzon ezzel, mert az ő egészségüket és biztonságukat, valamint másokét is érinti

– mondta Elizabeth Klerman neurológus a Harvard Egyetemről.

Az új hipotézis szerzői két példával illusztrálják álláspontjukat:

  • Az első példa egy heroinhasználó, aki nappal sikeresen kezeli a sóvárgását, de éjszaka enged a vágyainak.
  • A második egy álmatlansággal küzdő egyetemi hallgatóról szól, aki az álmatlan éjszakák halmozódásával kezd reménytelenséget, magányt és kétségbeesést érezni.

Mindkét forgatókönyv végzetesnek bizonyulhat. Az öngyilkosság és az önkárosítás nagyon gyakori az éjszakai órákban. Egyes kutatások szerint éjfél és reggel hat óra között háromszor nagyobb az öngyilkosság kockázata, mint bármely más napszakban. Egy 2020-ban készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az éjszakai ébrenlét öngyilkossági kockázati tényező, valószínűleg a cirkadián ritmusok eltérésének köszönhetően.

A tiltott vagy veszélyes anyagokat is inkább éjszaka fogyasztják az emberek. Egy brazíliai felügyelt kábítószer-fogyasztási központban 2020-ban végzett kutatás kimutatta, hogy éjszaka 4,7-szer nagyobb az opioid-túladagolás kockázata.

E viselkedések egy része az alváshiánnyal vagy a sötétség nyújtotta fedezékkel magyarázható, de valószínűleg éjszakai neurológiai változások is szerepet játszanak. A Klermanhoz és kollégáihoz hasonló kutatók úgy vélik, hogy ezeket a tényezőket tovább kell vizsgálnunk, hogy biztosak lehessenek abban, hogy képesek megvédeni azokat, akikre a leginkább rossz hatással lehet az éjszakai ébrenlét.

(Science Alert)

A figyelmetekbe ajánljuk