Valójában nem teljesen igaz az, hogy az elefántok soha nem felejtenek, de tény: az állatok úgy fejlődtek ki, hogy képesek emlékezni azokra a részletekre, amelyek kulcsfontosságúak a túlélésükhöz.
Az idősebb afrikai elefántok (Loxodonta africana) például fel tudják idézni a ragadozók hangját és szagát, ahogy a különböző embercsoportokat is meg tudják különböztetni egymástól szaguk és ruhájuk színe alapján. De vissza tudják követni a lépteiket is, hogy vízlelőhelyet találjanak a szavannán , ahogy a családtagokat és társaikat is képesek megkülönböztetni a többi elefánttól.
Ahhoz, hogy egy olyan dinamikus környezetben, mint a szavanna, képesek legyenek elegendő élelmet és vizet keresni, miközben bonyolult társas kapcsolatokat is kezelnek, és elkerülik a ragadozókat, olyan agyra van szükség, amely képes részletes információk feldolgozására és emlékezésre. Ez egy olyan kritikus képesség, amely különbséget jelenthet élet és halál között
– mondta Graeme Shannon, a brit Bangor Egyetem zoológus oktatója a Live Science-nek.
Az elefánt ugyan nem az egyetlen állat, amelyik a szavannán élelem után kutat, de a kihívások, amelyekkel a szembesülnek, extrém memóriát követelnek.
Jó példa erre, hogy minden egyes elefántnak naponta körülbelül 150 kilogramm növényi élelmet kell elfogyasztania, és hogy kielégítsék étvágyukat, az állatoknak hosszú útvonalat kell megtenniük a nedves és a száraz évszakok között – az pedig, hogy túlélik-e a vándorlást, nagyban függ az útvonal ismeretétől, azaz a memóriájuktól.
A memória különösen fontossá válik a szárazság idején. A Biology Letters című folyóiratban megjelent 2008-as tanulmány megfigyelte, hogy azok az elefántcsordák, amelyekben idősebb matriarchák voltak (legidősebb és legbölcsebb nőstény elefántok, aki a csordák élén állnak - a szerk.), akik már átélték a korábbi aszályokat, sikeresen vezették a csordát a vízhez – feltehetően úgy, hogy emlékeztek arra, hogyan élte túl a csorda a korábbi aszályokat.
Ezzel szemben az egyik csordát egy fiatal matriarcha vezette, aki nem emlékezhetett arra, hogy az előző generáció hogyan kezelte a legutóbbi szárazságot. A csordája ahelyett, hogy új terepen kereste volna a vizet, helyben maradt, és a borjak 63%-a elpusztult abban az évben – a szokásos halálozási arány aszály idején mindössze 2%.
De az ormányosok szociális életéhez is elengedhetetlen a kiváló memória.
A rendkívül összetett szociális világban való működés jelentős agyi teljesítményt igényel. Alapvető fontosságú, hogy az elefántok részletes ismeretekkel rendelkezzenek az ismerős családtagokról és közeli társaikról, valamint hogy képesek legyenek azonosítani az idegeneket, és óvatosabbak legyenek, amikor ismeretlen egyedekkel érintkeznek, akik agresszívan viselkedhetnek és veszélyt jelenthetnek a család egységére
– mondta Shannon
De nem csak az ismeretlen elefántok jelentenek fenyegetést a túlélés szempontjából. Shannon társszerzője volt a egy 2011-ben megjelent tanulmánynak, amely kimutatta, hogy a fiatalabb elefántok rosszul reagálnak az ordító hím oroszlánok rögzített hangjaira, míg az idősebb elefántok (amelyek emlékeztek a korábbi oroszlántámadásokra) védekező pozíciót vesznek fel az ordításra válaszul.
De egy másik, 2014-ben megjelent tanulmányban Shannon és munkatársai kimutatták, hogy az elefántok a fenyegetést jelentő emberek hangját is képesek azonosítani. A kutatásban találták, hogy az elefántok nagyobb valószínűséggel tesznek óvintézkedéseket, amikor meghallják az állatokat rendszeresen gyilkoló, félnomád maszájok rögzített hangját, mint más kenyai etnikumok hangját.
Ráadásul az elefántok nagyobb valószínűséggel vettek fel védekező pozíciót, amikor maszáj férfiak hangját hallották, szemben a maszáj nők és gyermekek hangjával.
Arról nem is beszélve, hogy az elefántok rendelkeznek a szárazföldi emlősök közül a legnagyobb abszolút agymérettel és a testmérethez viszonyítva a legnagyobb halántéklebennyel – az agynak az a része, amely a hangok feldolgozásáért és a memória kódolásáért felelős.
Olvasd el ezt is! Kegyetlen orrvadászat – ezért nincs ma már agyaruk az elefántoknak
Szakértők szerint éppen ezért olyan fontosak a memóriájukra támaszkodó elefántok érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések: az orvvadászok a legnagyobb agyarakkal rendelkező elefántokat veszik célba, ami általában a legidősebb elefántokat jelenti – ők pedig a csorda kollektív emlékezetének letéteményesei.
Ha őket kilövik, a fiatalabb elefántokra marad a csorda vezetése, amelyeknek nincs meg a kellő tapasztalatuk ahhoz, hogy a száraz évszakban helyt álljanak.
Ráadásul az orrvadászokhoz hasonló fenyegetést jelentenek az emberi beavatkozások, mivel a létfontosságú útvonalakat elvágó fejlesztések pusztító következményekkel járhatnak a memóriájukra hagyatkozó elefántok számára – emelték ki a szakértők.
