A régóta tartó vita arról, hogy a dinoszauruszok inkább madarakhoz vagy gyíkokhoz hasonlítottak-e, a végéhez közeledik.
A kutatók hosszú évek óta dolgoznak a dinoszauruszok anyagcseréjének megértésén. Tudósok egy csoportja idén jelentős áttörést jelentett be a témában. A kutatók arról számoltak be, hogy a fosszíliákban talált szerves molekulák segítségével képesek voltak meghatározni a dinoszauruszok anyagcseréjét. A Yale Egyetem és a madridi Universidad Complutense nemzetközi kutatócsoportja a dinoszauruszok főbb csoportjait átfogó csontok vizsgálatára használta módszerét. Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb dinoszaurusz melegvérű volt, és olyan bizonyítékot szolgáltatnak, amely kezdheti lezárni a kérdéssel kapcsolatos több évtizedes kutatásokat.
A melegvérűek, más néven endotermek a kémiai energiájuk egy részét arra használják fel, hogy fenntartsák a testhőmérsékletüket, ami lehetővé teszi, hogy alapvető élettani folyamataik a különböző környezetekben és éghajlatokon való aktív működésük során is fennmaradjanak. Ezzel szemben a hidegvérű állatok - az ektotermek - nem használják anyagcseréjüket az állandó testhőmérséklet fenntartására. Ehelyett a környezet hőjére támaszkodnak, és testhőmérsékletüket olyan viselkedési alkalmazkodással szabályozzák, mint a napozás.
Más emlősökkel együtt a madarak is melegvérűek. Valójában a madarak büszkélkedhetnek a legmagasabb mért anyagcsere-értékkel minden létező szervezet közül. A hüllők viszont hidegvérűek. A dinoszauruszok - a madarakból kifejlődött hüllők - anyagcseréje évek óta rejtély. A tudományos erőfeszítések annak megállapítására, hogy hideg- vagy melegvérű lények voltak-e, többnyire kudarcot vallottak. A Yale-i Jasmina Weisman által vezetett kutatók azonban megállapították, hogy a dinoszauruszok anyagcsere-jegyeit mindvégig beleírták a fosszíliáikba. A melegvérű élőlények egyik kritikus folyamata a zsírok és cukrok kémiai energiává történő lebontása.
Ez a folyamat szerves, fehérjealapú hulladékokat termel, amelyek túlélnek a mély időben, és jól megőrződnek a megkövesedett szövetekben - és a modern állatok szöveteiben is, amelyekkel a fosszíliák összehasonlíthatók. A kutatók infravörös spektroszkópia segítségével keresték ezeket a szerves molekulákat. A módszer roncsolásmentes, ami bónusz, mivel lehetővé teszi, hogy a kutatók érintetlenül hagyják a csontokat. A célzott vegyi anyagok magasabb koncentrációja gyorsabb anyagcserére utal, ami arra utal, hogy a fosszília tulajdonosa melegvérű élőlény volt.
A kutatócsoport létrehozott egy egyenletet, amely megméri a fosszíliák combcsontjában található kémiai jelek számát, és összeveti a hasonló molekuláris melléktermékek számával olyan modern állatok szövetében, amelyek anyagcseréjének sebességét már ismerjük. Összesen 55 combcsontot elemeztek dinoszauruszoktól, pteroszauruszoktól (a dinoszauruszok repülő rokonai) és plesiosauruszoktól (a dinoszauruszok tengeri rokonai), valamint modern madaraktól, emlősöktől és gyíkoktól. Általában a dinoszauruszok szerves hulladékszintje magas anyagcserére utalt. A csapat a dinoszauruszok két nagy csoportját vizsgálta - a saurischiákat (ami azt jelenti, hogy gyíkcsípő) és az ornithischiákat (madárcsípő).
Az ornithischiaiak némelyikének, például a híres Triceratopsnak és a Stegosaurusnak a modern hidegvérű állatokhoz hasonlóan alacsony volt az anyagcseréjük. A Jurassic Parkból ismert szauruszok (gondoljunk csak a Velociraptorra és a Tyrannosaurusra) azonban melegvérűek voltak. Ez az információ segít a kutatóknak jobban elképzelni néhány emblematikus dinoszaurusz életmódját. A melegvérű és a hidegvérű állatok nagyon különböző életet élnek. Gondoljunk csak a zsákmányát becserkésző gepárdra és a napon heverésző kígyóra. Hasonlóképpen, a hidegvérű dinoszauruszoknak meleg hőmérsékletre volt szükségük ahhoz, hogy aktívak legyenek, míg a melegvérű dinoszauruszoknak sokat kellett enniük, de egész évben aktívak tudtak maradni.
(Forrás: BigThink)
