Sokan tudják, hogy a modern kutyák a szürke farkasból fejlődtek ki. De azt tudtad, hogy a ma létező több mint 340 modern kutyafajta többsége csak az elmúlt 200 évben alakult ki?
A kutyákat először a neolitikumban, 29 ezer és 14 ezer évvel ezelőtt háziasították, és azóta szorosan kötődnek az emberhez. A dingók (az egyetlen őshonos ausztrál kutya) a kutyák evolúciójában egyedülálló eseménynek számítanak, mivel 5-8 ezer évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába. A dingók pontos helye a kutyák evolúciós családfáján belül azonban soha nem volt ismert. Annak kiderítésére, hogy evolúciós útjuk során hol ágaznak el a szürke farkastól, most tudósok a legmodernebb DNS-szekvenciálási technológiákat használták, hogy felfedezzék, hogy a dingók alapvetően különböznek a házikutyáktól.
Négy ország 25 kutatója dolgozott a tanulmányon, ami kimutatta, hogy a dingók a modern kutyák korai ivadékai, amelyek a szürke farkas és a mai háziasított kutyák között helyezkednek el. Korábbi tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a kutyáknak szükségük van egy bizonyos génre (amiláz 2B) a keményítő megemésztéséhez. Sok kutyafajta ennek a génnek több duplikátumát hordozza (néha több mint tíz példányban). A farkas és a dingó azonban csak egyetlen példányát őrzi ennek a génnek. A modern kutyáknál ez a duplikáció valószínűleg a legkorábbi háziasított kutyák étrendjének megváltozásából ered, mivel egyre inkább keményítőtartalmú ételekkel, például rizzsel etették őket, amelyet a korai, széles körben elterjedt mezőgazdaság révén termesztettek.
Érdekes módon ugyanez a génduplikáció más, nemrégiben háziasított haszonállatoknál is előfordult egymástól függetlenül, ami azt jelzi, hogy az ember hogyan befolyásolhatja a háziasított állatok genomját. A dingók egyedülállóak, mivel évezredeken át földrajzilag elszigeteltek voltak a farkastól és a házikutyáktól. A kutatásról készült tanulmányukban a tudósok a genetika segítségével segítettek megérteni, hogy a dingó pontosan hol helyezkedik el a kutyák evolúciójában, és milyen szerepe van az ausztrál ökoszisztémában. Kezdetben, 2017-ben, csak egyetlen kutya genomjához fértek hozzá összehasonlítási pontként (egy boxer fajtához). Ez sok hiányosságot tartalmazott, az akkori technológia korlátai miatt.
Ugyanebben az évben azonban a dingó megnyerte a Pacific Biosciences amerikai biotechnológiai vállalat által kiírt A világ legérdekesebb genomja nevű versenyt. Ez elgondolkodtatta a kutatókat egy jó minőségű dingógenom létrehozásán. Ahhoz azonban, hogy megértsék a dingó helyét a kutyák történetében, több kiváló minőségű kutyagenomra is szükségük volt. Ezért reprezentatív fajtaként létrehoztak egy német juhászkutya-genomot, majd a basenji (a legkorábbi, Kongóban vadászatra használt kutyafajta) genomját. Végül pedig egy tiszta sivatagi dingó kölyökkutya genomját is szekvenciálták, akit a sivatagban találtak elhagyatottan.
A jó minőségű genomok előállítása csak az elmúlt néhány évben vált lehetővé, a hosszú olvasatú szekvenciálási technológia fejlődésének köszönhetően. Ez a technológia döntő szerepet játszott a teljes emberi genom nemrég bejelentett befejezésében is. Megállapították, hogy a dingók valóban az összes modern kutyafajta korai leszármazottjai, a farkas és a mai háziasított kutyák között. Elemzésük összességében megmutatja, hogy a különböző demográfiai és környezeti feltételek hogyan alakították a dingó genomját. Nem valószínű, hogy Ausztráliába érkezése után háziasították volna a dingókat.
A további dingógenomokon végzett jövőbeli munkák azt fogják vizsgálni, hogy a dingót egyáltalán háziasították-e valaha, és mérni fogják a házikutyákkal való tiszta dingó keresztezés mértékét és hatását is. Bár sok dingóhibrid megjelenésében hasonló, jelentős keresztezésre került sor, különösen Új-Dél-Walesben és Victoriában. Ez a tudás fontos, ugyanis a kutyákkal kereszteződő dingók hatásának jobb megértése betekintést nyújthat a dingók ökoszisztémában betöltött szerepébe, és ezáltal segítheti a jövőbeli természetvédelmi erőfeszítéseket.
(Forrás: ScienceAlert)
