A december szó szerint 10-et jelent, mégis a 12. hónapunk – vajon miért?
A naptárunk tele van furcsaságokkal, de talán egyik sem annyira látványos, mint a december, amelynek neve a latin decem, vagyis tíz szóból ered – mégis az év tizenkettedik hónapja. A magyarázat a római időszámítás zűrzavarában keresendő.
A legelterjedtebb történészi értelmezés szerint a római naptárat Romulus, Róma első királya alkotta meg a Kr. e. 8. században, és mindössze 10 hónapból állt: márciustól decemberig tartott, a téli időszakot pedig egyszerűen nem számolták. December így akkor valóban a tizedik hónap volt, a hónapok nevei ezt pontosan tükrözik: septem (7), octo (8), novem (9), decem (10).
A gondot az okozta, hogy a december és március közötti kb. 50 napos téli időszak egyik hónaphoz sem tartozott. Romulus utódja, Numa Pompilius úgy próbálta rendezni a helyzetet, hogy a januárt és a februárt hozzáadta a naptár elejéhez, így lett 12 hónapunk – csakhogy senki nem vette a fáradságot, hogy a hónapok nevét a megváltozott sorrendhez igazítsa, írja az IFLScience.
A hónapok elnevezése később sem esett át nagyobb felülvizsgálaton. Julius Caesar a Kr. e. 1. században bevezette a Julius-naptárt, amely a Hold helyett már a Nap járását vette alapul, és megteremtette a ma ismert időszámítás alapjait – a hónapok neveihez azonban ő sem nyúlt hozzá.
1582-ben újabb reform következett: XIII. Gergely pápa bevezette a ma is használt Gergely-naptárat, amely pontosabbá tette az évek hosszát, ritkította a szökőnapokat, és 10 októberi napot átugrott, de a szeptembertől decemberig tartó számozási anomáliát ő sem oldotta fel.
Olvasd el ezt is!