A kutatás során egy olyan jól ismert illúziós trükköt alkalmaztak, amely megtéveszti a hallgatók agyát, akik azt gondolják, hogy két különálló hang lejátszása rövidebbnek hallatszódik egyetlen hangnál, pedig a valóságban a lejátszott hangok időtartama ugyanaz.
A hangokat a kutatócsoport csenddel helyettesítette, és azt találta, hogy az illúzió még mindig működik. Ezt egyébként mi is kipróbálhatjuk, ha egyetlen folyamatos ideig hallott csendet hosszabbnak érzékelünk, mint két különálló csendet, annak ellenére, hogy azok valójában összességében ugyanolyan hosszúak.
A csend, bármi is legyen az, nem hang – a hang hiánya. Meglepő módon a munkánk azt sugallja, hogy a semmit is lehet hallani
– mondta Rui Zhe Goh, a Johns Hopkins Egyetem filozófia és pszichológia szakos végzős hallgatója.
Ez is érdekelhet: Az idegesítő zajokra adott reakciónak neve is van
A kutatók azt állítják, hogy mivel a csendre ugyanúgy reagáltak a résztvevők, mint a valós hangokra, ezért valóban lehet hallani , és nem csak következtetünk rá.
A kutatáshoz összesen 1000 résztvevőt toboroztak hét kísérlet keretében. A fentebb említett illúzió mellett más hasonló teszteket is végeztek, amelyek részleges csendeket és olyan csendeket tartalmaztak, amelyek külöböző távolságban voltak egymástól.
Egyes kísérleteknél háttérzajokat, például forgalmas éttermeket és vasútállomásokat használtak a csendek keretéül, másoknál a hangszínek között voltak eltérések. Mint kiderült, a hatások minden kísérlet során ugyanazok voltak: a csendet látszólag ugyanúgy dolgozták fel a résztvevők, mint a hangokat. A kutatócsoport szerint a PNAS folyóiratban megjelent tanulmányuk hozzájárul a hallásérzékünk működésével kapcsolatos egyre bővülő ismereteinkhez.
Azokat a fajta illúziókat és hatásokat, amelyek úgy tűnik, hogy csak a hang hallási feldolgozására jellemzőek, a csend esetében is tapasztaljuk, ami arra utal, hogy valóban halljuk a hangok hiányát is
– mondta Ian Phillips, a John Hopkins Egyetem filozófusa és pszichológusa.
Számos tanulmány kimutatta már, hogy a csend fontos lehet a hangok érzékelésében – például ahogyan szüneteket hagyunk a szavak között – , de eddig nem volt szilárd bizonyíték arra, hogy maga a csend is olyan ingerületként szolgálhat, amelyet az agy meghall.
A jövőben a kutatócsoport azt szeretné megvizsgálni, hogyan érzékelhetjük a csendet, ha az teljesen elszakad a hangtól, és nem beágyazódik abba, mint ezekben a kísérletekben. Mindez azt a kérdést is felveti, hogy vajon megtapasztaljuk-e valaha is a tökéletes csendet.
A filozófusok régóta vitatkoznak arról, hogy a csendet szó szerint érzékelhetjük-e, de eddig nem volt olyan tudományos vizsgálat, amely közvetlenül erre a kérdésre irányult volna
– idézi a ScienceAlert Chaz Firestone-t, a John Hopkins Egyetem kognitív tudósát.
