Az életünk első néhány éve rendkívül meghatározó: az emberi agy sokat dolgozik azért, hogy mindenféle új információt begyűjtsön és tanuljon. Annyi inger ér minket, hogy emlékeink nincsenek is erről az időszakról. Vagy mégis? Egy új Yale-tanulmány bizonyítékot talált arra, hogy az emlékeket igenis kialakítjuk, de nem tudjuk visszahívni őket.
Ha legkorábbi emlékeinkre próbálunk visszagondolni, azok valószínűleg nem a hároméves korunk előtti időkből származnak. A tudósok ezt az emlékezetzavart ,,csecsemőkori amnéziának" nevezik. Az egyik hipotézis szerint agyunk memóriáért felelős része, a hippokampusz, az élet ezen szakaszában még nem képes emlékeket tárolni.
A Yale tanulmánya egy új memóriatesztet dolgozott ki, amely kifejezetten csecsemőkre irányul. A kutatócsoport 26 négyhónapos és kétéves kor közötti gyermeket helyezett be egy fMRI-készülékbe, hogy megfigyelje az agyi aktivitásukat. A gyerekek arcokat, tárgyakat és jeleneteket ábrázoló képsorozatot néztek. Mind olyan dolgok voltak, amelyeket még soha nem láttak, de egy idő után az egyik másodszor is megjelent.
Ezt is olvasd el! Látásunk akár 12 évvel a diagnózis előtt jelezheti a demenciát
Illusztráció.
Fotó: Shutterstock
A kutatócsoport érdekes összefüggést észlelt az agyi aktivitás és a memóriaviselkedés között: a csecsemők hajlamosak voltak tovább bámulni egy ismétlődő képet, amikor a hippokampuszuk aktivitása erős volt, mint amikor először látták az adott képet. Ez arra utal, hogy az információt emlékként kódolják és ez arra készteti őket, hogy legközelebb felismerjék azt.
Ez az összefüggés a vizsgálatban résztvevő összes kisbabára vonatkozott, de a hatás a csoport 12 hónaposnál idősebb felénél volt a legerősebb. Ez alapján elmondható, hogy ez a fajta emlékezet valamilyen formában valóban korábban kezdődik, mint azt eddig gondoltuk, de a gyermek első születésnapja körül szilárdul meg.
A New Atlas írása szerint fontos kiemelni, hogy ez a tanulmány az epizodikus emlékezetnek nevezett változatot vizsgálta, azaz a konkrét események felidézésének képességét. Úgy gondolják, hogy ez a memória egy fejlettebb formája, amely csak később alakul ki. Ezért szenvedünk mindannyian gyermekkori amnéziában. Az összes fontos tanulás, amit ebben az időszakban végzünk, a statisztikai tanuláshoz kapcsolódik, tehát az emlékezet egy olyan formájához, amely a tapasztalataink általánosabb mintáira fókuszál. Így érthető, hogy a statisztikai tanulás miért kerülhet hamarabb a képbe, mint az epizodikus emlékezet.
A statisztikai tanulás és az epizodikus emlékezet is a hippokampuszban zajlik, csak különböző területeken. Az fMRI-vizsgálatok a fej hátsó része felé (az epizodikus memóriával összefüggésbe hozható régiónál) észleltek agyi aktivitást.
Figyelmedbe ajánljuk! Ezért van képzeletbeli barátja a legtöbb gyereknek
Ha a vártnál korábban kezdjük el tárolni az emlékeket, akkor miért nem emlékszünk rájuk? Lehetséges, hogy nem alakulnak át hosszú távú emlékké, így a kamaszkorra elhalványulnak. Egy másik verzió szerint még mindig ott vannak, csak nem alakult ki bennünk a megfelelő keretrendszer ahhoz, hogy hozzájuk férjünk. A pontos válasz kiderítésére további kutatások szükségesek.
