A babiloniak tábláitól a modern tudomány távcsöveiig az emberek mindig is az égre néztek alapvető válaszokért.
Sokan még mindig összekeverik az asztrológiát a csillagászattal, de nem érdemes hibáztatni őket. Nem lenne csodálatos, ha a kozmosz valóban szólna hozzánk, és orákulumként működne? Ha valahogy segítene nekünk választ találni az élet gondjaira és bajaira, válaszokat, amelyek a bolygók és csillagok elrendezésében vannak kódolva? Minél jobban ismerjük az eget, annál jobban ismerjük magunkat.
Bár a modern tudomány már nem tekinti a csillagokat orákulumnak, még mindig az égbolton keressük a válaszokat, bár más kérdésekre. Miközben tudományosan tanulmányozzuk az eget, megpróbáljuk megmagyarázni kozmikus eredetünket, az élet kezdetét a Földön, és azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a világűr tágasságában. Ez a késztetés egyidős a civilizációval. Legalábbis a Tigris és az Eufrátesz folyók mentén a legkorábbi mezőgazdasági összejövetelek óta, de valószínűleg már azelőtt is keressük a csillagok útmutatását.
Az égbolt, a bolygók mozgásának és a csillagok természetének megértésére irányuló késztetés a tudomány fejlődésével csak erősödött. Lehet, hogy a csillagok messze vannak, távoliak és elérhetetlenek, mégis mély kapcsolatot érzünk velük. Egy tiszta, holdtalan éjszakán egy nyílt mezőn sétálva több szinten is megszólít bennünket. Az égbolt tanulmányozására tett modern tudományos kísérletben ugyanazt az értelmet kereső vágyat azonosítjuk, amely őseinket is arra késztette, hogy felnézzenek és imádják az isteneket.
A legfejlettebb távcsöveink, mint például a Nagyon Nagy Távcső és az Európai Déli Obszervatórium által Chilében működtetett ALMA, vagy a hawaii Mauna Kea tetején található csodálatos távcsövek csoportja, az égbolt megfejtésére irányuló modern késztetésünkről tanúskodnak. Most pedig a James Webb űrteleszkóp és annak ígérete, hogy fényt derít a csillagászat számos jelenlegi rejtélyére, többek között az első csillagok eredetére, amikor a világegyetem még nagyon fiatal volt. Tudjuk, hogy a válaszok ott várnak ránk.
A kör akkor zárul be, amikor rájövünk, hogy mi magunk is csillagok anyagából vagyunk. A testünket és mindent körülöttünk alkotó atomok több mint ötmilliárd évvel ezelőtt elpusztult csillagokból származnak. Ha ezt tudjuk - ha tudjuk, hogy anyagi eredetünket a kozmoszig tudjuk visszavezetni -, akkor létünket, egyéni és kollektív történelmünket összekötjük a világegyetem történetével.
Felfedeztük, hogy csillagok anyagából készült molekuláris gépek vagyunk, amelyek elgondolkodhatnak eredetünkön és sorsunkon. Ezt a világképet a modern tudomány hozta létre, és ez nem kevesebb, mint csodálatos. Ünnepli és értelmet ad őseink égbolt megfejtésére irányuló késztetésének. Ők felnéztek, hogy megtalálják eredetüket, mi felnéztünk és megtaláltuk.
(Forrás: BigThink)
