Az Antarktisz Ross-szigetén magasodó, közel 3800 méteres Mount Erebus a Föld legdélebben fekvő aktív vulkánja. A hegy 1972 óta folyamatos vulkáni aktivitást mutat, miközben környezetét egész évben hó és jég borítja. A vulkán működését a földkéregben húzódó Terror-hasadékhoz kapcsolódó geológiai folyamatok teszik lehetővé. Ezen a területen a földkéreg megnyúlik és elvékonyodik, így a mélyből forró magma emelkedhet a felszín közelébe.
A hegy kráterében egy tartósan fennmaradó lávató található, amelyben a megolvadt kőzet rendkívül magas hőmérsékleten marad folyékony. A forró vulkáni gázok és a fagyos antarktiszi levegő találkozása egészen szokatlan körülményeket teremt.
A Mount Erebus egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a vulkáni gázokkal együtt arany is távozik belőle. A rendkívül magas hőmérsékleten a nemesfém egy része a vulkáni gázokba kerülhet, majd a felszínre jutva, a hideg levegő hatására apró szilárd részecskékként jelenhet meg.
A részecskék azonban annyira aprók, hogy szabad szemmel gyakorlatilag láthatatlanok. Méretük mindössze néhány tíz mikrométer, vagyis kisebbek egy emberi hajszál vastagságánál. A szél ráadásul nagy távolságokra is elszállíthatja őket: a vulkánból származó aranyrészecskék akár ezer kilométerre is eljuthatnak. Bár a jelenség első hallásra valóságos aranyesőnek tűnhet, a nemesfém összegyűjtése a rendkívül kis részecskeméret és a zord körülmények miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
A Mount Erebus nem csupán aranyat juttat a környezetébe. A vulkánból felszálló forró gázok és gőzök a jégtakaró alatt barlangokat is kialakítanak. Miközben a felszínen jóval fagypont alatti hőmérséklet uralkodik, ezekben a geotermikus eredetű üregekben akár 40 Celsius-fok is lehet.
A meleg, elszigetelt környezet különleges élőlények számára biztosít menedéket. A kutatók a vulkán környékén olyan gombákat és cianobaktériumokat vizsgáltak, amelyek genetikai tulajdonságai eltérnek a más területekről ismert szervezetekétől. A barlangok elszigeteltsége különösen érdekessé teszi ezeket a felfedezéseket. A legközelebbi hasonló geotermikus élőhelyek több száz kilométerre találhatók, így az itt élő mikroorganizmusok hosszú időn keresztül sajátos körülményekhez alkalmazkodhattak.
A Mount Erebus történetének azonban van egy sötét fejezete is. 1979 novemberében az Air New Zealand 901-es járata városnéző repülésre indult az Antarktisz fölé. A fedélzeten összesen 257 ember tartózkodott. Amikor a repülőgép megközelítette a Ross-szigetet, a hóval borított felszín és a felhős égbolt szinte egybeolvadt. A whiteout néven ismert látási jelenség miatt a pilóták nehezen tudták megkülönböztetni a horizontot és a terepviszonyokat.
A DC–10-es repülőgép a vulkán emelkedő lejtői felé haladt. Bár a földközelségre figyelmeztető rendszer jelzése után a személyzet megpróbált emelkedni, már nem maradt elegendő idő a becsapódás elkerülésére. A gép a Mount Erebus oldalának ütközött, és mind a 257 ember életét vesztette. A katasztrófát követően Operation Overdue néven nagyszabású mentési és helyszínelési művelet indult. A szakemberek rendkívüli hidegben, nehéz terepviszonyok között dolgoztak az áldozatok felkutatásán és azonosításán. A repülőgép roncsainak jelentős része a mai napig a vulkán jeges lejtőin található.
A Mount Erebus így egyszerre a Föld egyik legkülönlegesebb geológiai képződménye, a szélsőséges környezethez alkalmazkodó élet kutatásának fontos helyszíne és egy tragikus történelmi esemény emlékhelye. Miközben a mélyben izzó magma folyamatosan táplálja a vulkánt, a felszínen uralkodó fagy évtizedek óta őrzi a múlt nyomait.
Olvasd el ezt is!