Egy 7000 éves magyar sír rengeteget árul el arról, milyen volt a nemek közötti dinamika a kőkorszakban
A kőkorszaki társadalmakról sokáig hajlamosak voltunk merev szerepeket feltételezni: a férfiak vadásztak és eszközöket készítettek, a nők pedig az otthon körülo feladatokat látták el. Egy új kutatás azonban arra utal, hogy a valóság ennél árnyaltabb lehetett; egy különleges, Magyarországon feltárt sír például azt mutatja, hogy a társadalmi szerepek már hétezer évvel ezelőtt sem voltak teljesen rögzítettek.
A tanulmány február 16-án jelent meg az American Journal of Biological Anthropology folyóiratban. A kutatók 125 csontvázat elemeztek két, a Tisza-vidéken feltárt neolitikus temetőből, amelyek Kr. e. 5300 és 4650 között jöttek létre. A csontokon látható terhelési nyomokat, a temetkezési testhelyzeteket és a sírok mellékleteit együtt vizsgálva próbálták rekonstruálni, hogyan oszlottak meg a feladatok a közösségen belül.
A csontvázakon számos jel utalt rendszeres fizikai munkára. A kutatók külön figyelték az izmok használatával összefüggő csontelváltozásokat, a felső végtagok túlterhelésének nyomait, valamint a lábujjak túlzott hátrahajlását, amely gyakran hosszan tartó térdelés következménye. Az eredmények szerint a férfiak és a nők egyaránt jelentős fizikai munkát végeztek, és mindkét nemnél gyakori volt a térdeléssel járó tevékenység. Ugyanakkor a férfi csontvázaknál jellegzetes, jobb oldali felső végtagi túlterhelés jelent meg, amelyet a kutatók például dobó mozdulatokkal hoznak összefüggésbe.
A temetkezési szokások szintén jól kivehető mintázatot mutattak. Az egyik temetőben a nőket általában bal oldalukra fektetve temették el, és sírjukban gyakran kagylógyöngy-övek jelentek meg. A férfiakat ezzel szemben többnyire jobb oldalukon helyezték nyugalomra, és csiszolt kőeszközök kerültek melléjük. Ez arra utal, hogy a közösség a temetkezési rítusokban is kifejezte a nemekhez kötődő társadalmi szerepeket.
A kép azonban nem teljesen egységes, írja a Live Science. A kutatók két férfi és öt nő sírját találták olyan testhelyzetben, amelyek eltértek a megszokott mintától. Ez arra utal, hogy a biológiai nem és a temetkezési szokások közötti kapcsolat nem volt teljesen merev.
A tanulmányban különösen figyelemre méltó volt egy idősebb nő sírja, amely az egyetlen olyan női temetkezés volt a lelőhelyen, ahol csiszolt kőeszközöket találtak. A csontok vizsgálata ráadásul azt mutatta, hogy a lábujjak terhelési mintája inkább a férfiaknál megfigyelt aktivitásokra emlékeztetett.
A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy egyes nők olyan feladatokat is elláthattak, amelyeket általában férfiakhoz társítunk. Sébastien Villotte, a tanulmány vezető szerzője szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a női nem különleges társadalmi szerepet, például sámáni pozíciót töltött volna be. Elképzelhető azonban, hogy az ilyen eltérések mögött egyéni életutak álltak, amelyek nem illeszkedtek a közösség általános mintájába.
A kutatás arra is rámutat, hogy a neolitikus Közép-Európában ebben az időszakban kezdték a közösségek új módon megjeleníteni már létező társadalmi szerepeket, például a temetkezési rítusokban. A sírok ezért egyértelműen a mindennapi élet nyomait őrzik, de azt is, hogy a társadalmi identitás és a nemi szerepek már hétezer évvel ezelőtt is összetettebbek lehettek, mint azt sokáig feltételeztük.
Olvasd el ezt is!