A történet március 14-én indult, amikor a francia–kínai SVOM műhold erős gammavillanást észlelt a világegyetem távoli részéről. Kilencven perccel később a NASA Swift obszervatóriuma röntgentartományban is bemérte a jelenséget, így sikerült pontosan meghatározni az irányát. Néhány órán belül európai és chilei távcsövek is bekapcsolódtak, és megerősítették: a jelenség elképesztő távolságra, vöröseltolódása alapján 13 milliárd fényévre történt.
A szupernóva gamma-kitörést követő fénye azonban csak hónapokkal később vált láthatóvá, mivel a táguló téridő lelassítja az esemény optikai lefolyását. Ezt a számítást figyelembe véve kérte a kutatócsoport, hogy a James Webb űrteleszkóp július 1-jén figyelje meg a területet. A Webb infravörös kamerája ekkor rögzítette a rekorder szupernóva fényét, írja a Space.com.
A teleszkóp még a robbanás otthonát is észlelte, amely ugyan csak néhány képpontnyi foltként látszik, de az így is kiderült róla, hogy hasonló lehetett más, korai galaxisokhoz. A szupernóva spektruma meglepően emlékeztet a mai csillagrobbanásokéra, vagyis a felrobbanó csillag tömege nem térhetett el jelentősen a jelenlegi nagy tömegű csillagokétól – bár a korai világegyetem alacsony fémessége miatt finom különbségek biztosan voltak.
Olvasd el ezt is!