Mítosz vagy valóság? − tehetjük fel a kérdést számos történelmi „tény" esetében, még akkor is, ha az iskolában így tanultuk. Az alábbiakban pár ilyen, erősen vitatható, de még mindig jelen levő mítoszt leplezünk le.
1. Egy tizenkilencedik századi mítosz a vonatokról
Amikor a 19. század első felében a gőzmozdonyos személyszállító vonatok forgalomba álltak, sokan attól tartottak, hogy nagy sebességük − legalábbis a korabeli mércével mérve − halálos lesz az utasok számára. A kezdeti vonatok által biztosított sebességek által jelentett vélt kockázat nem korlátozódott a baleset vagy kisiklás következményeire. Az ellenzők azt feltételezték, hogy az emberi test nem képes elviselni a galoppozó lovaknál nagyobb sebességű utazást. A vonatpánikolók szerint az utasok belső szervei a hátukhoz préselődnek, ami potenciálisan halálos következményekkel járhat. Ezek a nevetséges félelmek végül lecsillapodtak, ahogy a vonatozás általánossá vált.
Ez is érdekelhet: 4 történelmi „tény", ami valójában egyáltalán nem igaz
Fotó: SSPL/Getty Images
Helyükre azonban egy újabb nevetséges félelem lépett, amely a test helyett az elmét fenyegeti. Az 1850-es évekre a viktoriánusok attól tartottak, hogy a vonatok sebességének folyamatos növekedése, valamint a vasúti kocsik zörgése és rázkódása károsítja az utasok agyát, és megőrjíti az embereket. Már ekkoriban sem volt hiány szenzációhajhász médiából, ami az épelméjűségre jelentett kockázatokról szóló mítoszt felkorbácsolta. Hosszú ideig minden véletlenszerű furcsaságot, amit a vonatokon követtek el, ennek a mítosznak tulajdonítottak.
2. Hitler balkáni inváziós mítosza
E mítosz szerint Németország második világháborús, az oroszországi tél miatt megrekedt Szovjetunió elleni inváziója sikeres lett volna, ha csak egy-két hónappal korábban kezdődik, mint a tényleges indulási időpont, 1941. június 22. Hitler 1941 áprilisában megszállta Görögországot és Jugoszláviát, ami késleltette a Szovjetunió elleni invázió megindítását. Azonban nem a tél volt a fő ok, amiért a német előrenyomulás megállt.
Ha tovább olvasnál: 8 különös tény, az ókori görög istenekről, amikről nem hallottál az iskolában
Fotó: Wikimedia Commons
A heves szovjet ellenállás, a német utánpótlási vonalak túlterhelése, ahogy a Wehrmacht egyre mélyebbre hatolt a Szovjetunióba, és az őszi esőzések már az első hóviharok előtt megállították a németeket. Át kellett szerveződniük, ami a szovjeteknek egy szükséges lélegzetvételnyi szünetet adott. Ha a németek már 1941 áprilisában támadtak volna, az előrenyomulásuk a raszputyica, a kelet-európai sárszezon miatt már néhány hét után megtorpant volna, a Luftwaffe-t pedig a földes repülőterek mocsaras mezőkké válása korlátozta volna.
3. A skót rabszolgák mítosza
Időről időre felbukkan egy mítosz, miszerint a skótokat rabszolgasorba taszították az Újvilágban. Való igaz, hogy néhány skót foglyot akarata ellenére a Karib-tengerre és Észak-Amerikába küldtek, azonban nem rabszolgaként, hanem bérmunkásként, akiket meghatározott időre − általában hét évre − kötöttek le. Néhányan még hamarabb visszanyerték szabadságukat, köszönhetően a család vagy barátok anyagi segítségének, akik kivásárolták a bérleti szerződésüket. Utána sokan virágzó és sikeres életet éltek.
4. Svájc német meghódítása a második világháborúban megvalósítható volt
Fotó: Wikimedia Commons
A második világháborús Svájccal kapcsolatban elterjedt mítosz, hogy a nácik attól tartottak, hogy az Alpokban hatalmas gerillaháborút indítanak ellenük, ha megszállják a területet. Azonban kevés okunk van feltételezni, hogy ez valóban így lett volna. Annak ellenére, hogy Hitler nem kedvelte a svájciakat, németeknek tekintette őket, akiket polgártársként be kell építeni a Birodalomba. Bár Svájcnak nem voltak olyan erőforrásai, amelyek a németek számára a kereskedelem révén ne lettek volna elérhetőek, de a svájci bankok az országot a valutaváltás és más, a németek számára hasznos nemzetközi pénzügyi tranzakciók kényelmes központjává tették.
5. A zarándokok partraszállása a Plymouth-sziklánál
1620 decemberében a zarándokok, akik a Mayfloweren átkeltek az Atlanti-óceánon, végül eljutottak Massachusettsbe (eredeti céljuk a virginiai gyarmat volt). A Plymouth-sziklánál szálltak partra, mely évszázadok óta az Egyesült Államok legkorábbi történetéhez kapcsolódó tisztelet tárgya. Az évek során a szuvenírvadászok letörték ennek a gránitkőnek a darabjait, mígnem mára csak egyharmada maradt meg annak, ami eredetileg mintegy 9000 kilogrammot nyomott.
Fotó: Getty Images
De vajon a zarándokok valóban kikötöttek ott? Érkezésükről és a kolónia alapításáról két első kézből származó beszámoló maradt fenn. Egyik sem említi a Plymouth-sziklát. Sőt, több mint egy évszázadon keresztül a sziklát egyetlen ismert feljegyzésben sem említették. Csak 1741-ben, 121 évvel a zarándokok partraszállása után, egy 1623-ban érkezett zarándok 94 éves leszármazottja számolt be arról, hogy a szikla az a hely, ahol az eredeti telepesek partra szálltak. Így könnyen lehet, hogy a zarándokok Plymouth-sziklánál való partraszállásáról szóló elbeszélés csupán mítosz.
Forrás: History Collection
